„Indiana, rajtunk csak átsiklik a történelem!” – mondja a filmben a gonosz tudós, aztán jól kiégeti a belét a frigyládából feltörő ipari háromfázis. Körülbelül így látom én jelenleg a magyar energia szektor helyzetét. Szöszölünk nagyravágyón, miközben fontos dolgokról és a világban végbemenő nagyszabású folyamatokról fogalmunk sincs. Nem azt mondom, hogy nekem van, mert nekem sincs. De ha beleolvasunk a nemzetközi szaksajtóba, akkor egészen más képet mutat ez az iparág, mint ha mondjuk olvasunk a kortárs magyar megfelelőikből – amik ráadásul folyamatosan zsugorodnak, eljelentéktelenednek.

Szóval míg mi itthon a rezsicsökkentésről, a kábellopásról, a paksi dilemmáról olvashatunk a sajtóban, addig külföldön olyan előremutató gigaberuházások jutnak a tervasztalról a szalagátvágásig, amikről itthon egy energetikai szakember csak álmodhat.

Az USA-ban 2012-ben a villamosenergia-szektorban elköltött minden második dollár zöld-energiás beruházásra ment. Ha kötekedni akarnánk, akkor mondhatjuk, hogy nyilván ez összejöhet 20 dollárból is, amiből 10 megy zöld energiára… De nem ez történt: a beszámoló szerint 13 Giga(!)Watt kapacitásbővülés történt 2012-ben, ami a 2011-es 8,5GW-ot több mint 50%-kal haladta meg. Összehasonlításképpen: Magyarország teljes névleges villamosenergia termelési kapacitása nagyjából 10GW, amiből egyelőre elenyésző a zöld aránya, azon belül is elsősorban fatüzelés (biomassza) dívik.

Ezzel szemben idehaza még mindig azon vitatkozunk, hogy megéri-e, meg életképes-e, meg megtérül-e. Egy év alatt a teljes magyar kapacitásnál valamivel többet hoztak létre az USA-ban csak alternatívok. Befektettek volna-e ekkora értéket, ha nem lenne nekik teljesen világos, hogy van létjogosultsága???