Szép kontraszt volt a heti ügyekhez képest a péntek. Négy napon át ment a gyalázkodás, a szabadságharc, a pártok egymásra licitáltak, hogy ki szereti itt jobban a népet, ki vállal nagyobb részt a magánszektor megsarcolásában a polgárok „javára”. Aztán leesett a hó, idén nem először, és minden kimondott szó megmérettetett a valóságban is.

100ezer ember maradt egyik percről a másikra áram nélkül, ezrek rekedtek az utakon, vagy bárhol, útközben. Nem akarnék beállni azok sorába, akik a kormányt hibáztatják a hóakadályok miatt. De ha az eredményesség oldaláról közelítünk, akkor nagyon másképp fest, hogy mit tettek hozzá az emberek, a cégek, illetve az állami szféra a megoldáshoz.

Látványos különbség volt a privát kezdeményezések hatékonysága és hasznavehetősége, valamint a „központi” tájékoztatás és kármentés között. Sokat elárult, hogy az ezerszer megsarcolt telekomszektor szó nélkül adta át a lehetőséget a belügynek az idióta SMS-kiküldési akcióhoz. A benzinkúthálózatok és a bevásárlóközpontok jobbhíján ideiglenes menedékhellyé váltak. A halódó nyugat, az osztrákok rögtön áttoltak néhány hókotrót, mikor már látták az össznépi szerencsétlenkedést.

Túl magas labda belinkelni Semjén lovaglós fotóját, én a magam részéről nem várom el, hogy ő lapátoljon, vagy traktort vezessne, vagy melegteát osszon a Nyugatinál. Hülyét kapok attól, mikor állami vezetők maguk veszik kézbe az ügyet és lapátolnak, zsákot hordanak, vagy látványosan  nekigyűrkőzve osztják az észt valami eldugott helyen, kamerák kereszttüzében. Egy vezető az irányítson, ha mikromenedzserkedik az ugyanolyan ciki, mint ha dőzsöl krízishelyzetben.  Egy dolgot várnak el az emberek: legyen információ, legyenek meg az eszközök, és legyen aki kiadja az utasításokat. Eszközök tekintetében azonban látványos a lemaradás az állami és a magánszféra között.

A neten megnéztem az érintett energiás cégek honlapjait és Facebook oldalát. A MOL oldala eleve inkább hangulati elem, semmint valós tájékoztatási platform. AZ ELMŰ-ÉMÁSZ kiadott tájékoztatást az időjárásról. Az MVM reggel kirakta, az 1848-as 12 pontot, a MAVIR március 8-án adott utoljára életjelet, a Magyar Energia Hivatal pedig januárban, előtte júliusban… Ami viszont tetszett, az az E.On oldala, ahol nemcsak hogy egész nap óránként fotókkal számoltak be a karbantartási munkákról, hanem meg is nyugtatták azokat, akik a túlterhelt telefonvonalak miatt nem tudtak panaszt leadni, hogy a központból egyébként is látják a hibákat. Ami viszont egyedül itt volt tapasztalható: csütörtök reggeli bejegyzésükben eleve kiírták, hogy mivel rossz idő közeleg, ezért megnövelték az ügyeleti erőket. Ez később láthatóan jól is jött… Emlékezzünk, ezt azon a csütörtöki napon tették meg, mikor a politikusok bejelentették, hogy további terheket vernek a szektorra, és terveik között szerepel, hogy hamarosan mindenkihez eljusson a kérdezőbiztos, hogy támogatást szerezzen a lakosság rezsicsökkentéséhez.

Ha hóban nincs áram, akkor én inkább szeretnék egy hívatlanul érkező villanyszerelőt, mint egy kérdezőbiztost.