Képzeljünk el egy olyan szituációt, mikor vendégségben összevitatkozunk a vendéglátókkal, és mikor kijelentjük, hogy akkor inkább távozunk, akkor ők így marasztalnak: „Jaj, ugyan már, hova szaladtok, még pofán sem vágtunk titeket?! Nesze, nesze… jaj, ne siessetek, maradjatok még, micsoda dolog! Nesze, nesze!” És közben mondjuk folyton vernek egy baseball ütővel. Önök maradnának?

Németh Lászlónénál lehet kb. ilyen egy vendégség. A szombati Magyar Nemzetben megjelent interjújában nehezményezi, hogy a viszonylag forró magyarországi energiapiaci helyzetben osztalék formájában kimenekítenék elégedetlenségükben a pénzüket az újabb rezsicsökkentéssel megkínált külföldi energiacégek (akik egyébként több ezer embert foglalkoztatnak, beruháztak százmilliárdos nagyságrendben, és évek óta ki vannak téve többek közt az MVM kénye-kedvének, amelyik ez idő alatt egyedül szedett össze majdnem annyi profitot, mint a tucatnyi áram és gázszolgáltató együtt.)

„Ha ők úgy gondolnák, hogy hosszú távon szeretnének ezen a piacon maradni, és támogatnák a kormány törekvéseit, akkor mondjuk két évet kihagyhatnának az osztalékfizetésben. Az adott szolgáltatónál azt tapasztaltam, hogy a könyvelésében bőven maradt még eredménytartalék, tehát a következő években még mindig lenne mihez nyúlniuk. Az természetesen már egy vezetői döntés kérdése, hogy a külföldi anyavállalatok hajlandók-e velünk ilyen mértékben együttműködni.”

Jaj, hát tényleg, hogy a fenébe is ne? Mire sem vágyik jobban egy multicég, mint korábbi profitját visszaadni! Sőt, már szervezik is, hogy hogyan lehetne hozni még pénzt, és odaadni Némethnének azt is blindre!

„Alapelvként rögzítettük, hogy nem cél a külföldi társaságok kivonulása. De ha a tulajdonosok olyan döntést hoznak, hogy ilyen formában nem kívánnak velünk együttműködni, akkor készek vagyunk velük tárgyalni.”

Nem cél a külföldiek kivonulása, de ha nem adják oda az összes pénzüket, és elmenekülnek, akkor lelkük rajta. Aljas banda. Sőt, törvényt fogunk hozni, hogy elbocsátások se lehetnek a szektorban! Továbbra is minden magyar energetikai foglalkoztatottnak be kell mennie a munkahelyére, még akkor is, ha a tulaj, az ügyvezető, a bérszámfejtő és a pénztáros már nincs is ott a cégben. Mi persze nem fogunk ugyan helyettük fizetni, sőt megvédjük majd a munkahelyeket, például nagyon szívesen konvertálunk minden mérnököt közmunkássá. Ha nem ő fejleszti az áramot, csak összeköti a drótokat, amiben megy, akkor nehogy már a minimálbérnél többet akarjon, ugye? (Ne tessék nevetni, ez egy az egyben a rogáni gondolatmenet)

„ – Számíthatunk még az állami jelenlét további erősítésére az energiaszektorban?
– Igen, minden lehetőséget szeretnénk kihasználni annak érdekében, hogy az energiapiacon mi rakhassuk össze azt a mozaikot, amivel a leghatékonyabb lehet a működés.”

Jaj, de szeszélyesnek tetszik lenni, drága Némethné! Most akkor cél a külföldiek kivonulása, vagy sem? Vagy maradjanak itt, de azért legyen állami tulajdonban? Csak végig kéne azért ezt gondolni még egyszer, elvégre nem élő felvétel volt, hanem újságban interjú. Senkinek sem tűnt fel ez az apró ellentmondás a pár sorral fentebb levő résszel? Nem kell azért túl paranoiásnak lenni, hogy egy energiacég vezetője tudjon olvasni a sorok között…

„Nemrégiben megnéztem az egyik energiaszolgáltató éves beszámolóját, amelyben azt láttam, hogy miközben veszteséget könyveltek el tavaly, az előző évekhez hasonlóan most is több milliárd forintos osztalékot vittek ki az országból.”

Zavarbaejtően életszerűtlen, hogy a plebejus kormány egyik minisztere megnézi egy energiaszolgáltató éves beszámolóját, és csak onnan értesül az osztalékról. Ennél azért illik jobban informáltnak lenni ilyen pozícióban. Kivéve ha az embert bábuként pattintották a székbe, mint egy lego figurát. Konkrétan arról tetszik ugyebár beszélni, amivel április 19-én tele volt az újság, hogy a Mátrai Erőmű közgyűlésén a korábbi (végül a rossz környezet miatt elmaradt) beruházásokra felhalmozott pénzeknek inkább osztalékként való kifizetéséről döntött az RWE? Azt ugye el tetszik hallgatni, hogy a Mátrai Erőműben egyébként negyedrészben az állam is tulajdonos? Min tetszik meglepődni? Hogy a folyton lebegtetett államosítási, rezsicsökkentési, és különadós hírek és jóslatok ellenére nem kívánja itt parkoltatni a pénzét egy olyan cég, amelyik bárhol máshol a világban viszonylag kedvezőbb megtérüléssel tudja azt befektetni? Mennyire lenne meglepődve kedves Némethné, ha amikor felvesz pénzt az ATM-ből, akkor egy robotkar megragadná a kezét, hogy „ácsi, beszéljük meg, nem lehet csak úgy kivenni ezt a pénzt”? Ilyen összevissza nyilatkozatok után ki ne féltené a pénzét?

Az ám még a komoly nagy probléma, hogy talán nincs tisztában az energiapiac vertikumával a miniszter asszony. Az ominózus aggályos osztalékfizetés egy erőműnél volt. Akiket ezért büntetni akar, azok meg szolgáltatók. Az rendben, hogy vannak tulajdonosi átfedések, de nyilván ki lenne borulva a miniszter asszony, ha a hentes neki sokkal drágábban mérné a húst, azért mert szép nagy autója van. A termelők és szolgáltatók között meg ott van még egy MVM is, többek közt. Akkor most bal felől is nekem fütyöl, meg jobb felől is? Legyen mértéktartó a termelő és a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltató is, de az MVM az továbbra se legyen köteles magyarországi termelőktől venni áramot, viszont karmoljon be jelentős hasznot az olcsón importált áram magas továbbszámlázásával?

Álszent viselkedés ez. Egyre cudarabb feltételeket teremtenek, és aki feláll az asztaltól, azt mindennek elmondják.