Mindenki pikkel ránk, mégis mindenki rólunk les. Mindenki rólunk les, mégis mi csináljuk legrosszabbul. Felületes szemlélő azt láthatja, hogy az itthon sokat kritizált unortodox megoldások idővel külföldön is polgárjogot nyernek, amit aztán itthon lehet ünnepelni. Pedig nem mindegy, hogy ’osztogatnak’, vagy ’fosztogatnak’.
Megfigyelték már, hogy idővel minden nagyszerű ötlet, amit itthon a kétharmad világjobbító szándékkal közread, és aztán borzasztó ellenszélben maradéktalanul véghez is visz, az kicsivel később külföldön is debütál?
Kérdés, hogy ha ennyire innovatív pilot projekt ez a mi országunk, akkor miért nem tudunk még mindig kimászni a kakaóból? Pedig…
Pedig hát.
A valóság az, hogy a rajongótábor nem beszéli eléggé a külföldit, és nem forgatja eléggé sűrűn az idegenajkú internetet ahhoz hogy rátörjön a felismerés: átverés az egész.
Például: a Heti Válaszban az Európa-szerte zajló rezsicsökkentési próbálkozásokról jelent meg remek összefoglaló cikk. A cikk bevezetője azonban a következőképpen indul: "ragadós a magyar példa", aztán persze úgy folytatódik, hogy "igaz, Brüsszel egyelőre más utat követ."
Ragadósnak mondható-e az a példa, amit valójában senki más nem követ? Persze, felismerték a magyarok, és felismerte mindenki más is, hogy magas a rezsi, hát hogy ne ismerte volna fel! Azért erre még nem osztanak fizikai Nobel-díjat. Felismerték a hetvenes és a nyolcvanas években is és most is. Más kérdés, hogy nem úgy csökkentik, hogy nekimennek eszetlen módon az értéklánc legvégén levő szolgáltatóknak. A magyar rezsicsökkentési erőfeszítés olyan, mintha a bringás postásnénit verném bucira azért, mert a Rio de Janeiróból érkező csomagom csak 3 hét alatt ért ide. Nem csoda, hogy a világ sok más országa ennél azért kicsit megfontoltabban fog hozzá a projekthez – amit egyébként egy korábbi bejegyzésemben már igyekeztem összeszedni.
A sikerrecept tehát a következő:
- felfedezzük a nyilvánvalót
- adunk rá egy bármilyen választ
- úgy igazoljuk a bármilyen válasz létjogosultságát, hogy rámutatunk, más is felfedezte a nyilvánvalót. (Igaz, nem ezt a választ adta rá)
Van a minősített eset, amikor már azzal is megnyerhető a kommunikációs csata, ha valamilyen, komoly ellenérzéseket kiváltó akcióra hasonlító neve van a külföldiek ötletének. Ilyen mondjuk a tranzakciós adó. Ez ugye eredetileg a tőzsdei műveletek megadóztatására szolgált, hogy minden cent nyereségért ne toljon már euromilliárdokat egy-egy bróker egy árfolyam pártján vagy ellenében, hanem legyen egy kis tétje is a dolognak számára, egy beugró költség, vagy ilyesmi. Mi itthon a tranzakciós adót a pénzhasználatra vetettük ki. Innentől minden olyan külföldi hír, amikor az eredeti, tőzsdei adónemet méltatják, milliók kiáltanak fel egyként: „a nagy Ő megmondta!” És tudta, és tudta, és tudta. Pedig keresztre feszítették volna a "tuggyukkik".
Nyugdíjreform, különadók, választási regisztráció, egykulcsos adó… mindenki minket "majmol". Igaz, tök máshogy, de akkor is, miénk az ötlet, már ez is elégtétel.
Különben is mit akarunk, a trafikmutyiról is elismerően szólt a WHO, innentől legitim az egész!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.