„Ha már ilyen régóta rossz irányba megyünk, miért pont most változtatnánk?” – nagyjából így foglalható össze a médiát a napokban ellepő MAVIR-os elemzésre alapozott érvelés, amivel a hirtelen aláírt Paks2 beruházás létjogosultságát igyekeznek a hívek alátámasztani.

„Már rövid távon 3000 megawatt új erőművi kapacitás szükséges a Mavir szerint” – harsogják a rádiók, és lehet olvasni minden sajtótermékben péntek óta. A betűre egyező anyag eredetileg nyilván az MTI-től származik, és mindenki örömmel veszi át, még csak különösebben ki sem egészítik a villamos rendszerirányítótól megidézett gondolatokat. A buzgóbbak viszont már a címben lelövik a poént: „A Mavir szerint szükség van az új paksi blokkokra”

Többek között a Napi Gazdaság, Portfolio, Profitline, Világgazdaság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Figyelő, és persze az MVM saját hírlevele is simán lehozta a hírt, különösebb plusz ráfordítás nélkül. Nem állítom, hogy ezek a médiumok elfogultak lennének, hiszen legtöbbjükben pro és kontra anyagok egyaránt születtek Paks kapcsán. De hogy ezzel a konkrét hírrel kapcsolatban senki sem jutott el addig, hogy elkérje az eredeti anyagot, az azért kicsit meglep, és aggaszt. Nem vagyok újságíró, nem tudom, hogy hogy készülnek általában a cikkek, de ha a mai világban elég az, hogy a manapság már nem éppen BBC-sztenderdek alapján működő MTI lehoz valamit, akkor baj van. Mi lehet más hírek esetében?

Én, ha újságíró lennék és azt olvasnám egy anyagban, hogy „A Mavir Zrt. (…) évente elemzi a magyarországi villamosenergia-rendszer távlati fejlődését. A legfrissebb tanulmány a rendszerirányító honlapján olvasható”, akkor azért csak megnézném, hogy mennyiben tér el ez a friss tanulmány a tavalyi, tavalyelőtti, esetleg korábbra datálódó anyagoktól.

Nos, ha valaki rászánja magát a kutakodásra (itt elérhetők ezek), akkor a következőt állapíthatja meg:

Először is a tanulmány nem is annyira friss, hiszen 2013 októberében tették közzé! Legfeljebb is csak aktuális, és persze pont jól jön egy olyan MTI anyag megírásához, ami arról szól, hogy a szakmailag hiteles rendszerirányító is Paks mellett tenné le a voksát.

Másfelől, az évről évre kiadott tanulmányok mindig is erre figyelmeztettek: csökken a kapacitás, amortizálódik az erőműpark, és a pótlás nem elkerülhető. (Egyébként az elég vicces, hogy a tanulmány bizonyos bekezdései évek óta azonosak, legfeljebb csak kis átfogalmazásokon mennek át, meg frissülnek itt-ott a számok. Simán lehet, hogy egy alaposabb újragondolás, vagy a felmérési metodológia felülvizsgálata jót tenne ennek a forrásoldali Mavir elemzésnek.)

Ha egymás mellé tesszük a főbb megállapításokat évről évre, akkor lehet látni, hogy nem újkeletű az aggodalom, ugyanakkor sok más érdekesség is kiderül:

Egyfelől 2 év alatt a meglévő erőműpark megtizedelődőtt, 10GW-ról 9GW-ra csökkent.

Ugyanakkor a hosszútávú igényt 2011 után erősen leengedte a Mavir, és a csúcsterhelés növekedéséről is visszafogottabban nyilatkozott.

Míg 2011-ben még azt jelezte előre, hogy 9GW új kapacitás kell, 2013-ban már 6,3GW-tal is elégedett lenne.

Hogy az atomenergiás új fejlesztések remélt méretének alsó határa miért ingadozott azt nehéz megállapítani, ugyanakkor az, hogy 20%-kal csökkentek a megújulós fejlesztési becslések, az beszédes.

Mindent egybevetve, alábbiak jutottak eszembe:

Ha csak ebből a rövidtávú trendből indulunk ki, akkor még az sem elképzelhetetlen, hogy a magyar kapacitásigény idővel inkább stagnálna, semmint növekedne. Persze érthető, hogy erre kár lenne mérget venni, de mint opció, benne van a pakliban.

Az csak a laikusokat lepheti meg, hogy a Mavir évek óta Paks bővítésével számol, ugyanakkor egészen furcsa, hogy most miért sürgősebb a paksi bővítés, mint 2011-ben? Mondhatjuk, hogy 2011-ben a számok alapján kötelező lett volna azonnal leszerződni egy atomerőmű-építésre, aztán mégsem történt ez meg. Félreértés ne essék, nem akarom mindenáron elverni a port a kormányon, egyik nap a sietségért, másik nap a késlekedésért, de a számok is azt mutatják, hogy 2011-ben sokkal komolyabb aggódnivalónk volt.

Ha azt vesszük, hogy itt tizenhuszon évek alatt nagy- és kiserőművek tucatjait kellene megépíteni, akkor felmerül a kérdés: miből??? Látható, hogy iszonyúan visszaestek az előrejelzett beruházások, a külföldiek elbizonytalanodtak, vajon mi mire vagyunk olyan lelkesek, ha közben egyik megszorítócsomag éri a másikat? Nincs pufferünk még az önrészre sem, nem hogy kedvező hitelekre! Mennyire van értelme kiebrudalni az európai energiacégeket, hogy aztán azzal szembesüljünk, hogy mi magunk csak komoly áldozatok árán leszünk képesek mindezeket előállítani? Komolyan vehető-e bármiféle hosszútávú rezsicsökkentési és nonprofitozási mantra a számok fényében? Nem lenne egyszerűbb ráhagyni arra, aki ezzel foglalkozik világszerte, és mondjuk egy erőskezű, de korrekt, és a magyarok érdekeit néző szabályozási oldallal gátat szabni az eseteleges extraprofit vágyaknak? Inkább megcsináljuk magunknak az egészet?

Érdemes megnézni a 2010-es és a 2013-as állapotot a legnagyobb erőművek élettartamának hosszútávú előrejelzéséről. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az isten pénze nem elég, hogy egyenesben maradjunk, ehhez képest pusztán populizmus által vezérelve összerúgjuk a port azokkal, akiknek nemcsak, hogy van pénze, hanem láttunk is már tőlük konkrét befektetéseket.

Nem, sajnos már nem lehet visszacsinálni, már el lett döntve 2011-ben, hogy nem kellenek a multik, mostmár ehhez kell tartsuk magunkat, csökken a rezsi, szublimál a profit, kerül amibe kerül!

Nonprofit, ez még a rezsicsökkentésnél is nagyobb hazugság, erről majd legközelebb, megér ez is egy misét…

Rezsiharc leeeesz a véééégső,
Csak összefogni hááát,
És nonprofihit táháháhá lesz
Holna pra aaavi láááág.