Apa, kezdődik! Az MVM tárgyalásokba kezdett az E.ON lakossági villany és gázértékesítési, valamint földgázelosztó hálózatának átvételéről. Most jó lenni MVM-esnek, bizonyára repesnek az örömtől, hogy megint lett egy cégük, jövőhéten a budavári siklót csapják hozzájuk aztán meg a margitszigeti zenélőkutat, hogy integrálják és tegyék hatékonnyá, ahogy jólesik. Nézzük, kinek jó ez – és ha igen, miért nem?

Olvasgatva az ügylet részleteiről szóló beszámolókat, úgy érzem, először talán érdemes tisztába tenni, hogy mi is történt – és aztán kicsit agyalhatunk arról, hogy mi is történhetett. Hiszen eléggé eltérő interpretációk keringtek az elmúlt 48 órában a sajtóban. Vagy az van, hogy ennyire nem közérthető, hogy miről szól az ügylet, vagy ennyire ellentmondásos hírek szivárogtak ki véletlen, vagy akarattal. Volt először hír arról, hogy „kivonul az E.ON Magyarországról” és kész, beadták a kulcsot, meg volt olyan is, hogy mindenki mindent cáfol, csupán a gázhálózat eladása került szóba.

Ha magunk elé képzeljük az öt kis ujjacskánkat, hogy "ez elment vadászni, ez meglőtte…ez az iciripiciri mind megette”, akkor könnyebben érthetjük meg a gáz- és villanyellátás folyamatát.

A hüvelykujj ugyebár a termelés: gáz esetében „ki”-termelés, föld alól, villany esetében „meg”-termelés, erőművek által.

A mutatóujj a nagykereskedelem: erős leegyszerűsítéssel élve ez Magyarországon az állam, elsősorban az MVM, villanyban mindenképpen, de már gázban is, különösen mivel a földgáz tárolását és nagykereskedelmét végző E.ON érdekeltségeket már korábban megvette. Villamosáram esetében a lakosság ellátása csakis MVM-től vásárolt árammal teljesíthető, ezt hívják az egyetemes szolgáltatásnak. Itt persze kicsit recseg a hasonlat, hiszen itt felmerül még a szállítás, irányítás, (gáz esetében tárolás), ezeket mindet beleértjük a gyűrűsujj, tehát a nagyker szerepébe, de lényegében ez mind valamilyen állami vállalat Magyarországon.

A középső ujj már a kiskerhez tartozik, szakmai nevén itt van először is az „elosztás”. Itt többnyire vékonyabbak a csövek és a drótok, alacsonyabbak az oszlopok. Ha valamilyen, tévébe meghívott szakértő elkezdi mondani, hogy „déesó”, akkor valójában DSO-t mond (distribution system operator – elosztóhálózat üzemeltető). Ezek a német, francia, olasz, meg magyar résztulajdonlású társaságok, az áramban 6 területi társaság 3 tulajdonos birtokában, gázpiacon meg 6 társaság, 4 tulajdonosnál.

A gyűrűsujj, aki kifőzi és tálal, az a szolgáltató. Neki van ügyfélszolgálata, ő küldi a számlát, ő szolgáltat. Az egyetemes szolgáltatási körben ez a „kereskedelem” gyakorlatilag minden ízében államilag meghatározott árakon történik, jelenleg a szolgáltatók számára totálisan veszteségesen, és ez igaz mind a villanyra, mind a gázra. A gyűrűsujj a versenypiacon, tehát a szabadpiaci, vállalatok felé történő szolgáltatásban sokkal-sokkal több szereplős, itt valódi kereskedelem folyik, valódi verseny, különböző árakon, eltérő megoldásokkal.

Vegyük észre, hogy ez a gyűrűsujj lehet áldás vagy átok: a versenypiacon becsülendő "drágaszááág", az egyetemesen viszont romlásba vivő kolonc.

A kisujj, az az iciripiciri, na az vagyunk mi: a lakosság, a fogyasztó, egyetemes szolgáltatási körben. Főzünk, sütünk, tévézünk, éjjelente pörköltözünk a nyitott hűtőajtó előtt, azzal világítva. A versenypiacon pedig a vállalatok a pici ujjacskák.

Tegnap először az az információ látott napvilágot, hogy az öt ujjacskából a gázpiaci középső ujjat és gyűrűsujjat képező E.ON-os társaságok lettek eladva az MVM-nek. A precíz megfogalmazás azonban az, hogy csupán szándéknyilatkozatot írtak alá egy jövőbeni értékesítés lehetőségéről, és az ehhez kapcsolódó átvilágítási folyamat megkezdéséről. Érdekes módon az MVM délelőtt még cáfolta az értesülést, főleg azt, miszerint nem csak a gázpiacon, hanem a villanypiacon is megtörtént volna a közeledés. Aztán délután már azt lehetett olvasni – bizonyára valami hivatalos közlemény kiadása után – hogy az E.ON gázelosztó társaságaira (tehát a középső ujjak), valamint a kereskedelmi és ügyfélszolgálati társaságaira terjed ki az alku, azonban itt gáz és villany is beleértendő a gyűrűsujjba, de csak az egyetemes piacon szolgáltató cégek. Tehát az ujjacskán a gonoszabbik gyűrűvel.

Nekem meggyőződésem, hogy a délelőtti cáfolat és a délutáni bejelentés között még tényleg történt egy és más az MVM és az E.ON között. Nyilvánvaló, hogy ha nem változnak a feltételek, akkor idővel minden magyarországi egyetemes szolgáltató (gyűrűsujj) tulajdonosa ki akar szállni ebből a veszteségtermelő szegmensből, villanyt és gázt is ideértve. Mivel az E.ON-nál a gyűrűsujjban a gáz és a villany is egyetlen cégben, az Energiaszolgáltató Kft-ben testesül meg, ezért rájöhettek nap folyamán, hogy nincs értelme szétcincálni az egyetemes gáz- és villanyszolgáltatást, hanem akkor már hadd menjen ez is az MVM-nek. Hogy ez az MVM-nek kedvére van-e? Valószínűleg nem került szóba.

Végül tehát a lakossági gáz és villanyszolgáltatás került a csomagba (E.ON Energiaszolgáltató Kft. és E.ON Ügyfélszolgálati Kft.), valamint a gáz elosztás (Ddgáz és Kögáz). Továbbra is az E.On-nál marad a versenypiaci gáz és villanyszolgáltatás, valamint a Magyarországi villamos elosztóhálózatai (oszlopok, kábelek).

Eddig ez csupán státuszriport volt az érthetőség végett.

Az immár köztudott, hogy a szolgáltatási fázis (a gyűrűsujj) az egyetemes szolgáltatásban kifejezetten veszteséges, tehát egyik társaság sem fog sírni, ha az állam átveszi. Ha utána az állam úgy módosítja az árakat, hogy az eddigi magas MVM árrésből átenged a szolgáltatónak, akkor könnyen ki tudja mutatni majd, hogy állami üzemeltetésben mégiscsak lehet ez rentábilis. Ez senkinek sem fog fájni, még ha igaztalanul triumfál is majd az állam a korábbi tulajdonos fölött. „Sag schon!” – mondja majd nagyvonalúan. Látszólag mindenki jól jár. A szolgáltatók korábbi tulajdonosai megszabadulnak a kolonctól, a választók élvezhetik a tartósnak ígérkező rezsicsökkentést, az állam eljátszhatja a profi megmentőt.

Ennek azonban ára van: hiszen ha az MVM árrésének átengedésével pótolja ki a szolgáltatói veszteséget az állam, akkor az MVM-nél megtorpan az a felhalmozási folyamat, ami az elmúlt éveket jellemezte, és ami fontos előfeltétele minden további beruházásnak, nagyszabású álmoknak. Ráadásul elcsenni való is kevesebb marad.

Másik komoly teher az elosztó cég: az bizony nem lesz két fillér, akármennyire is sikerült kilátástalanná rohasztani ezt a szektort Magyarországon. Abban vannak eszközök, gépek, belefektetett pénzek, erről nem fog csak úgy lemondani a korábbi tulajdonos. Ezt megvenni gyakorlatilag értelmetlen, hiszen pont azért lett privatizálva akkoriban, hogy ne a magyar költségvetés bajlódjon az üzemeltetéssel, és ne az államadósságot növelje, ha hitelt kell rá felvenni. Állunk azóta stabilabb lábakon? Belefér ez is? Csak erőművekre kellene behúzni ezermilliárdokat a következő években, és jelenleg úgy fest, hogy azt is magának kellene előteremteni az államnak. Akkor most még belefér ez is? Az ne tévesszen meg senkit, hogy önmagukban ezek az elosztók nyereségesek. Az államnak ugyanis többek közt le kell majd mondania évi több milliárd forint közműadóról (hiszen magának minek fizetne ilyet). És majd el kell tartania mindazokat is, akik magyar viszonylatban óhatatlanul hozzácsapódnak egy ilyen állami céghez. Apropó, tudja bárki, hogy az E.ON Földgáz Trade, mely korábbi tulajdonosánál sosem kellett költsön reklámra, az most, hogy MVM tulajdonba került, és Magyar Földgázkereskedő Zrt. névre hallgat, hogyhogy szükségét látta óriásplakát-kampányt indítani, lehetőleg a rezsicsökkentési sikerkampánnyal szomszédos felületeken? Ugye érti mindenki miről beszélek…

Van még egy lehetőség: ugyanis a most bejelentett vásárlási szándék még nem feltétlenül végleges. Szándéknyilatkozat, aminek elsősorban akkor van jelentősége, ha a közeledés ténye már valamilyen értéket képvisel bizonyos érintettek számára, például tőzsdei szereplők esetén. Itt most egy valakinek fontos, hogy közhírré legyen téve a szándék: a magyar államnak, illetve az azt irányító kormánypárt(ok)nak. Ne felejtsük el, választás van: amint azt legutóbb is megírtam, a rezsicsökkentés lendülete számokban kifejezve már megtorpanni látszik, kell valami újabb hír a híveknek: tessék, megkapták. Sokan nem lepődnénk meg, ha a választás után újra átgondolnák, hogy kell-e ez a púp az MVM hátára.