A múlt héten a paksi hitel részletei, illetve az amnéziás börtönévek után már bátran valló Zuschlag mellett eltörpült egy hír, miszerint egy áramaukción három kereskedőcég felhajtotta az árakat. Nadekinekállhatezérdekében?

A Világgazdaság hozta elsőként a hírt, hogy az MVM Partner aktuális negyedéves áramaukcióján március 5-én a vártnál magasabb árak születtek, amik utána a HUPX nevű áramtőzsdén is áremelkedést váltottak ki. És hogy állítólag már a MEKH (én szeretem Energiahivatalnak hívni) is vizsgálódik. Bár kizárt, hogy bárkit elmarasztaljanak ez ügyben, érdemes azért fantáziálni kicsit a lila ruhás nőről a lehetséges indokokról.

Röviden az aukcióról: tekintve, hogy az MVM jelentős piaci erőt képvisel (félve mondom: monopolium) a magyar villamos áram piacon, ezért előírás szerint köteles aukciókat tartani, hogy minél szélesebb körben legyen elérhető a villany a kereskedőknek. Ezt MVM Partner nevű kereskedőcégén keresztül teszi, egy speciális, MVM által fejlesztett e-marketen keresztül, aminek neve Powerforum. Aki látott már börzét, annak is újdonság lehet a Powerforum működése: nem csak a licitálók vásárlóereje határozza meg ugyanis a kötéseket, hanem a felkínált mennyiség és termékösszetétel is. Az MVM az aukció előtt bejelenti (és az Energiahivatal által jóváhagyatja), hogy miből és mennyit visz az aukcióra. Általában egy előre meghatározott negyedévre, félévre vagy évre kínál termékeket, többfélét. Ilyeneket kell elképzelni, hogy mondjuk május 1 és 30 között, minden nap reggel 6-tól este 10-ig áram. Változhat a napon belüli időszak, a héten belüli napok száma, az időtartam hossza, stb. Több aukció is van egy évben, vannak éves termékre szólók (3 aukció), meg féléves és negyedéves még több is.

Az aukción aztán beindul a licit, kifejezetten piaci árnál jóval lejjebbről. Ekkor mindenki megteszi a tétet, hogy adott árszinten mennyit vinne. Ez nyilván jóval meghaladja a kiírt összes mennyiséget. Ezért jön egy következő kör, amikor emelnek az áron egy lépésköznyit. És ez addig megy, amíg pont annyi a beérkező mennyiségi vállalások összege, amennyi a kiírt mennyiség (plusz-mínusz 10 százalék). Ekkor megszületnek a kötések, lezárják, és mindenki boldogan távozik. (Ha egy licitkörben pont hirtelen nem adna le senki elégséges összmennyiségű mennyiségi vállalást, akkor visszatérnének az előző körhöz, van mód lefele is vinni az árat)

Nem rossz módszer, mert nincs az az eszeveszett kapkodás, kevés a hibázási lehetőség és tisztességes szereplőket céloz. A filmekből ismert kapkodós brókeri őrület helyett a szakmaiságnak is van helye. Ne feledjük: ez egy e-market, ami nem azonos a tőzsdével.

Hogyan lehetne akkor itt trükközni?

Gondoljuk végig: az árat a Powerforum működtetője, tehát az MVM Partner teszi közzé az egyes licitálási körökben. A mennyiséget meg a licitáló vásárlók írják be. Tehát olyan jellegű „jaj, túl magas árat írtam be, bocsi-bocsi” típusú védekezést nem hallhatunk a vevők részéről, amikkel mondjuk az értéktőzsdék brókerei szoktak takarózni. Ami itt előfordulhat, az az, hogy a szokásos lépésköznél nagyobbakat ugrik a kiíró, ezzel elbizonytalanítva a piaci szereplőket. Talán ez történhetett most is. Hogy direkt vagy véletlen? Az sosem fog kiderülni, de miért is feltételeznénk rosszat.

Lenne más módja is annak, hogy az MVM erősebb kutyust játsszon. Nézzünk pár ötletet, szigorúan a fantázia világából:

1. Furcsa termékkínálat. Ahhoz, hogy a szolgáltatók el tudják látni ügyfeleiket, folyamatos villamosáram-kínálatot kell biztosítaniuk, az igényekhez igazodva. Az azonnali piacról vásárolva ez rizikós lenne, ezért igyekeznek előre lekötni amit lehet, aukcióról, tőzsdéről, közvetlenül a termelő erőművektől, vagy termelők közösségétől (az úgy nevezett virtuális erőművektől), esetleg importból. A legjobb kiindulási pont ugyebár a honi aukció. Igen ám, de ha az MVM aukcióján nem pont olyan termékek vannak, amikből összelegózható egy kínálati portfolió, hanem mellette sok egyéb felesleget is venni kell (és azt máshol értékesíteni), akkor a kereskedő szívhatja a fogát. Egy szemléletes példával: adott egy szakács, aki finomfőzeléket akar főzni, és kell bele sárgarépa meg zöldborsó. A szakács kimegy a piacra és vesz répát meg borsót. De mi van, ha a piacon csak egy kofa árul répát ő viszont nem lédig répaként árulja, hanem összefóliázza karalábéval, petrezselyemmel meg krumplival,és úgy hívja, hogy zöldséglevesalap? A szakácsunk a fogát szívja, de megveszi, mert répája másképpen nem lesz. Ki jár jól? A monopol kofa. Nos, ugyanígy lehet módja az MVM-nek olyan termékeket kínálni az aukción, amit azért annyira sokan nem imádnak: szokatlan napszakra, szokatlan szezonra, furcsa összetételben.
2. Profi időzítés. Nincs kőbe vésve, hogy mikor legyenek az MVM aukciók. A kínált termékek valós lefolyásához minél közelebb esik az aukció (mondjuk májusi termékeket csak április végén kiáltanak ki), annál jobban gyöngyözik a kereskedők homloka, annál biztosabbra kell menniük, különben portéka nélkül maradnak. Ez is felhajthatja az árakat, ezzel is jól járhat az MVM.
3. Para szituáció. Ha az aukció előtt teljesen véletlenül mondjuk bejelentésre kerülne valami olyan karbantartás, ami jelentősen befolyásolja a kapacitásokat, akkor ugyancsak bátrabb vásárlásokra szorulnak a kereskedők. Sose kelljen erre gondolni! De ha meg is történik, hát ki bizonyítaná az összefüggést, ugye? Hiszen valamikor karban kell tartani Paksot, valamikor rá kell nézni a szlovák határkeresztező kapacitásokra, sok körülményt kell mérlegelni, kizárt, hogy az aukciókhoz igazítanák ezeket! De nem is kell ilyenre gondolni, már az is elég lehetne, ha olyankor lenne az aukció, amikor előzőleg pont kicsit megemelkedtek az árak a referenciaként is figyelt HUPXon…
4. Kacsintós partnerek. Itt ez már tényleg az összeesküvés elméletek világa, de előforduhatna akár olyan is, hogy lenne mondjuk olyan a licitálók között, aki egészen nagy mennyiséget vállalna az MVM aukcióján, és ehhez az ajánlathoz nem csak egy körben, hanem végig tartaná magát, míg mindenki mást ki nem szorít az egyre emelkedő ár mellett. Akkor azok a csóringerek mind mehetnének direktben sokkal drágábban vásárolni. Persze ehhez kell egy olyan kereskedő is, aki megteszi ezt a szívességet, mert ehhez ugye egyfelől a letétet biztosítani kell (a vállalt mennyiség harmincadát kell kitenni előre az asztalra), másfelől tartani is kell az adott szót: márpedig aki drágán vásárol, az később lehet, hogy csak veszteséggel tud eladni. De ha neki más miatt megérné – mondjuk hasamra ütök és azt mondom, hogy egy ukrán erőművel folytatott kizárólagos kereskedői szerződés helybenhagyása okán – akkor lehet, hogy vállalná? Csak spekulálok… 

Ha valaha előfordulna bármi ilyen, sose derülne ki. Nem hogy 1-2 eurot, de 4-5 euro eltérést is simán meg lehet magyarázni bármikor a speciális földrajzi, műszaki, geopolitikai, időjárási, pénzügyi, stb. okokra hivatkozva. Nagyságrendileg húsz TWh árammennyiség fölött rendelkezik az MVM egy évben. A mostani aukción elment 600GWh. Ha Mwh-nként sikerül csípni 1 eurot, akkor az 180 millió forint haszon. De ez egy negyedéves aukció volt, kismiska a rendes nagy éves deal-ekhez képest, ahol TWh-k forognak. Sok kicsi sokra is mehetne, akár. Valahol érthető is lenne az MVM igyekezete, hogy verné a fogához a garast, hiszen az elmúlt hetekben-hónapokban olyan sztorikba lettek belerángatva, amik mindegyike nagyon komolyan terheli a cég büdzséjét, akár már cash-flow alapon is kifeszítve őket.

A tavalyi rekordnyereségen felbőszülve jönnek az újabb és újabb projektek, hitelek, még a rezsicsökkentésből is kivette a cég a részét, fogcsikorgatva ugyan, de egészen nagyvonalúan. És biztos van még pár éhes száj házon belül, akiket sosem fogunk megismerni, sosem fogunk hallani róluk – főleg, mert mindannyian csak a fantázia szülöttei. Bárminemű egyezés a valósággal, csupán a véletlen műve.