Az elmúlt négy év fejleményei alapján mindenki biztosra veszi, hogy az energiaszektor államosítása eldöntött tény. Van azért itt néhány jel, ami megfontolásra érdemes.

Olvasva a közéleti, esélylatolgatós, jövendölős cikkeket, rendre visszatérő elem, hogy a jól bevált rezsicsökkentési kampány sikerén felbuzdulva a választás megnyerése esetén a Fidesz folytatni fogja a szabadságharcot az energiaszolgáltatók ellen, államosítva amit még nem államosított, árat vágva ott is, ahol még nem tette.

Szerintem meg pont fordítva. Fogadni nem mernék rá, de azért ha pánik nélkül, higgadtan nézzük meg az elmúlt nagyjából fél évet, vagy akár csak az idei év eddigi részét, akkor bőven találunk érveket az ellenkezőjére. Nézzünk párat:

1. A rezsicsökkentés de facto véget ért. Már az utolsó csökkentési körbe is csak ímmel-ámmal sikerült tételeket belevenni, ráadásul elhalasztották annyira, hogy a hatása kitartson a választásig. Ha egy képviselőjelöltjük azzal a kérdéssel szembesül, hogy terveznek-e további rezsicsökkentést, akkor arra nem tudja azt válaszolni, hogy „persze, mindjárt jön a negyedik”, hanem megkerülve a választ csupán annyit mond: éppen most, április 1-én is csökkent a gáz ára. Márpedig ez szerintem jel. Amennyiben a világpiaci árak csökkennek, akkor nyilván igazodunk mi is, de a valóság és a megerőszakolt ellátási lánc közötti feszültséget véleményem szerint már nincs szándékukban tovább gerjeszteni.
2. A rezsicsökkentési kényszer április 6. után szublimál. Ha megnyeri valaki a választást, akkor feltétlenül be kell tartania az ígéreteit? Ugye hogy nem. Elvileg a 4 évből 3-ban teljesen nyugta van egy kormányzópártnak. Elég a végére belehúznia, időközben a lavírozás már könnyű. Szép és sikeres 4 év áll a csapat mögött, nem feltétlen kell ugyanekkora elánnal csépelni mindenkit továbbra is.
3. Az állam többet ad a látszatra, mint korábban. Az államnak több lehetősége is volt akvirálni az energiaszektorban mostanában, de nem mindet lépte meg. A Főgáz pakettet ugyan megvette, de az E.ON lakossági villany- és gázkereskedelmi cégét valamint földgázelosztó-hálózatára már csupán szándéknyilatkozat formájában mozdult rá. Innen még lehet visszalépni. Az van ugyanis, hogy ha komolyan gondolná az állam a központosítást, akkor ahhoz már nem 40 milliárd kell (amibe mondjuk a Főgáz pakett került), hanem tízszer ennyi, vagy több. És nem csupán a vételárról van szó, hanem a szükséges beruházásokról is. Az elmúlt években ezek a külföldiek tulajdonában lévő energiacégek visszafogták a hálózatfejlesztési kiadásaikat. Ha a szolgáltatásbiztonság valóban fontos a kormánynak, akkor nem tehetné meg állami tulajdonban levő hálózataival, hogy kimaradások, ingadozások üssék fel fejüket. Akkor már neki kéne erről gondoskodni.
4. Az MVM-en feszül a bőr. Noha nagy és jól irányított szervezet, ennyi mindent ilyen rövid idő alatt szinte képtelenség beleszervezni. És itt is felmerül, hogy nem szabad kivéreztetni a céget és több kötelezettséget rárakni, mint amekkora a saját tőkeellátottsága.
5. A kormány terel. Feltűnt, hogy az elmúlt hetekben már nem is annyira a rezsicsökkentés a húzó mantra, hanem az energiafüggőség? Paks2, a szlovák-magyar gáztranzit vezeték átadása, vagy vértesi és mátrai alternatív beruházások kapcsán a fő üzenet már nem az volt, hogy ettől olcsóbb lesz itt bármi, hanem hogy több lábon fogunk állni, önállóbbak leszünk, csökkentjük függőségünket.
6. Egyelőre óvatosabban vágnak neki, kicsiben eljátszva. A nonprofit működéshez még törvény sem igen van, nem csoda, hogy csupán a Főgázt jelölték ki arra, hogy ezen kipróbálják a nonprofit modellt. (Félő, hogy túl jól fog sikerülni, és loss-modellbe kanyarodik át a buli)  Ráadásul a nonprofitságot mostmár nem csak az energiaellátással kapcsolatban hangoztatják, hiszen mai nappal már a hulladékgazdálkodásról is ez lett kimondva. Más kérdés, hogy jó pár önkormányzati társulásban működtetett szemétszállító cég már a nonprofitnak is örülne, tekintve hogy éppen csúnyán veszteségesek. De hangzani azért jól hangzott ez is, fafej.

Lehet, hogy mindez csak wishful thinking, belemagyarázás, és a – vélhetőleg – megnyert választás után a Fidesz és húzóemberei újfent fenni kezdik fogacskáikat. Hiszen elhangzott időközben a vállalati szektor rezsicsökkentése is. Mindazonáltal nem lennék meglepve, ha a rezsimantra tarthatatlanságát felismerve új démonokat választana magának a kormány.

Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is fellélegezhet. A cégek semmiképpen, hiszen minden egyes nappal csak veszteséget termelnek nekik az egyetemes szolgáltatásban jelenleg fennálló árak. A lakosság sem nyugodhat meg, hiszen idővel vagy a szolgáltatás fog romlani, vagy más módon kell kivenni részünket a hálózatok költségeiből.

Aki itt egyedül nyugodt lehet, az a kormány és az illetékesei. Kéne tekintettel lenniük bárki másra? Csak a Fidesz.