EnergiaGorilla

Szokás mondani, hogy kiveszőben van Magyarországon az empátia, a szolidaritás, mindenki önző és csak a saját érdekeit nézi. Pedig dehogy is! Ott van a villanyszámlában az adakozás, külön soron feltüntetve.

Érdemes végigtanulmányozni az Áram ára blog cikksorozatát (itt, itt, meg itt), amiben a villanyszámlákat értelmezik, oldalakon és oldalakon át. A kommentek is zseniálisak, de valahogy alacsonyabb a troll-faktor, mint más blogokon. Ha valaki energiát áldoz arra, hogy egy amúgy demagógiával és előítéletekkel erősen terhelt témát őszintén feldolgozzon, azt egy idő után elkerülik a kötekedők.

Van azonban egy érdekes tétel, amiről a blog írói is csak egy mondatban tettek említést. Ez a tétel az „elosztói veszteség”, ami fizikai valójában egy jól értelmezhető fogalom, de ennek is megvan a sajátságos magyar karaktere.

A hálózati veszteséget könnyű elmagyarázni, a villany az erőműtől a fogyasztóig bonyodalmas rendszereken megy keresztül, ezeknek mindnek van egy ellenállása, ennek legyűrése közben az áram részint hő formájában vagy más módon megszökik. Ez a veszteség nagyjából minden elérhető szakirodalmi forrás szerint általában 7%. (Nem beleértve azt a villamosáramot, amit a nulláról induló erőművek saját beindításukra és fenntartásukra elfogyasztanak) Van továbbá az elosztói veszteség, ami már a fogyasztó közelében tűnik el…

Magyarországon az a speciális helyzet van, hogy a hivatali szabályozás által erősen túlrészletezett számlában még külön tarifája is van ennek a veszteségnek: idén január 1-től például éppen 3 forint 37 fillér. Hivatal szabályozza, például ezt is érintette a kormányzati rezsicsökkentési akció, mert tavaly még 3 forint és 56 fillér volt. Vicces, mondhatnánk, a kormány a fizika törvényeit is befolyásolni tudja, egyik napról a másikra mégsem vész majd el annyi áram a kábeleken?

Ha összehasonlítjuk ezt az elenyészőnek tűnő 3,37 forintot a villany forgalomarányos díjával, akkor viszont igencsak meglepő dolgot láthatunk. Az elosztói díj ugyanis 8,31 forint (tavaly még 9,94 forint volt). Ezzel összehasonlítva a hálózati veszteség bizony durva szám. Persze a villanyszámlánkban sok más egyéb tétel is van, tucatnyi apróság. Egy átlagos háztartás esetében visszaosztva mindent kb 35 forintos kw/h díj jön ki. Ha ehhez viszonyítunk, akkor is magas, közel 10%-os ennek a beárazott veszteségnek az aránya.

Elbagatellizálható a különbség, mondván, hogy 7 és 10 (pontosan 9,7) között alig van különbség, biztos ennyivel rosszabb a magyar hálózat, mint mondjuk az amerikai. Az igazság az, hogy korát és állapotát tekintve a magyar villamosrendszer sokkal jobb, mint az amerikai, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel gyakoribbak az akár egész államokra kiterjedő több napos áramkimaradások az USA-ban, míg pár órás kiesést idehaza már mindenki katasztrófaként él meg. És bizony a 10 százalék a 7-hez képest az mégiscsak 35 százalékkal több! Tehát elmondható, hogy tetemes a különbség.

Az eltérésre van sajnos egy jobb magyarázat is: egyszerűen ez olyan villamos áram, amit nem lehet kiszámlázni, mert nem méri óra, de kiveszik a rendszerből. Magyarul áramlopás. Az áramkommandók beszámolói szerint a felhasználói profil vegyes, de nem összetévesztendő a számlahátralékos szegényekkel, nekik ugyanis ki van számlázva, ők nem tudják letagadni, hogy tartoznak. Áramot lopni viszont már valamilyen szintű felkészültséget igényel, egy havert, vagy olyan ismerőst, akinek fizetünk is ezért. Ismerősek ugye a híradókból a büfések és a nyomdák, akik lopják az utcai hálózatot? Nos, az ő árrésüket végül is mi dobjuk össze, ez a mi kis- és középvállalatfejlesztési hozzájárulásunk. Mi ez, ha nem tökéletes szolidaritás? Ráadásul, egykulcsos! Aki többet fogyaszt, az többet is adózik Szent Kristófnak (aki érdekes módon nem csak a kereskedőknek, hanem a tolvajoknak is védőszentje). Ha a 7% feletti részt tekintem nem fizikai, hanem morális veszteségnek, akkor kb 1,2Ft/kWh. Ez majdnem ugyanannyi, mint a köznyelvben „szénfillérként” emlegetett (és egyébként a szénipari szerkezetátalakításon kívül a távhőt is támogató) 1,47 forintos díj. Az az 1,2 forint az a mi strukturális romlottságunk díja.

Szokás azt gondolni, hogy az áramlopással a nagy és gonosz multit károsítja az ember, neki meg úgy sem fáj. Aki a szolgáltatójára haragszik a magas díjak miatt, az egyébként valójában az MVM-re, MAVIR-ra, és a szomszédjára is haragszik, miközben az áramszolgáltatót kb. 2,4 százalék illeti meg összesen árrésként.

Ugyanakkor, mint a fentiekből is kiderül, az áramtolvajok költsége konkrétan rá van terhelve a többiekre, nincs ebben semmi kuruckodás, csak sima sunyiság.