Nem, nem a szippantáson kapott és megszégyenített wannabe-Rogánról szeretnék ezúttal írni, maradnék szigorúan az energia témájánál. A helyzet az, hogy a hét elejétől immár teljesen állami földgáznagyker-biznisz következtében nem hogy nem csökken, hanem nő a függésünk. Jobban, mint gondolnánk.

Az E.ON helyett immár az állam menedzselheti a magyarországi gázszükséglet beszerzését és készletezését. A hivatalos indok az üzletág átvételére sosem volt túl szofisztikált, leegyszerűsítve annyit tesz, hogy „majd mi megmutatjuk”. Létezik egy olyan meggyőződés, hogy az E.ON által csomagban vásárolt orosz gázzal mi nem jártunk jól, mert így meg úgy, és legyen nálunk a spájz kulcsa. És különben is, mi könnyebben tudunk magunknak szerződni, mert ismerjük az orosz néplélek titkait, míg a karót nyelt németek ehhez alkalmatlanok. Asztal alá isszuk az oroszokat, meg sok minden más is van a tarsolyunkban, azzal is lehet fizetni, alkudozásban profik vagyunk.

Ez akár lehet igaz is. Hiszen a gázért adhatunk éppen búzát, kukoricát, napraforgót, vagy meggyet, vagy léalmát, vagy paradicsomkonzervet, fűszerpaprikát. De gondolkozhatunk kerti kapában, fogtömésben, kazánban, nyergesvontató-hátsóhídban.

Reális megközelítésnek tűnik. Feltételezve, hogy KGST tagállam vagyunk, és az államnak hozzáférése van ezekhez a jószágokhoz, amikkel fizethet.

Az elgondolással más is hibádzik. A kör ugyanis tetszés szerint növelhető, és semmi sem szab gátat annak, hogy a nálunk feleslegben álló termékeken kívül olyat is kérjen az orosz fél, amit azért nagy becsben tartunk, például a királylány keze és a felekirályság. De hogy életszerűbb példát mondjunk: bizonyos iparágakban beruházási kizárólagosságot, illetve kizárólagos beszerzési forrást várhatnak el. Hadiipar, atomenergia, magas- és mélyépítés. Jó eséllyel olyan területek és portékák, amiket azért erőltet ránk az orosz fél, mert piaci alapon nem versenyképesek. Nyilván mi is azért tolnánk nekik a meggyet meg a léalmát és a kapát, mert nekünk is így a könnyebb.

Alap közgazdaságtani összefüggés, hogy a barter szükséghelyzetben jó csak, amúgy tökéletlen árazáshoz vezet. Ennél is nagyobb baj, hogy ha nem azonosak a motivációk, akkor azzal az egyik fél visszaélhet. Amíg a mi gázunkat a németek tárgyalták le, addig nem volt releváns fenyegetés, hogy az oroszok elkérjék a magyar koronagyémántokat a gázért cserébe, mert egy piaci alapú tárgyalás volt, ilyenformán egyfajta tűzfalként is szolgált a semleges közvetítő, nem kerülhetett asztalra a Gazdálkodj okosanból a porszívó meg a szekrénysor, hanem csak bankók. Most azonban közvetlen kiszolgáltatottság és függés jöhet, ráadásul ez átterjedhet az említett más iparágakra is. Végeredményben tehát a gázfüggésünk nem csökken, viszont akár nagyobb állami befolyást is hozhat, mi több, nem csak a magyar államét.