Megvan tehát az újabb 10 százalékos csökkentés, illetve 11,1, hogy ugyanannyi legyen mint a tavaszi 10. Aki reménykedik benne, hogy a csökkentésből kiveszi részét az MVM is, az még kb 10 napig ezt bátran megteheti, de azért az előjelek alapján erre én egy lukas garast nem adnék. Ugyanis, a mostani rezsicsökkentés mellé még kapott a szakma 2-3 olyan szeretetcsomagot, amik egyenként is az „aztakurva!” kategória, de így egybekötve éppen az a fajta hadüzenet, amiről még az E.ON elnök beszélt pár hete egy konferencián. Csoda, hogy nincsenek még utcán hőzöngő villanyszerelő szabadcsapatok, bármelyik román, vagy spanyol bányász-szakszervezet ennek a tizedéért tépne félbe csilléket, mint erősember a telefonkönyvet a búcsúban. Innentől szépen levezethető a folyamat a pislákoló lámpákig és a kisebb-nagyobb üzemzavarokig.

Egyrészt a sokadik körös rezsicsökkentésre már most ráígérték a következőt 2014-re, ami matematikailag már az a szint, hogy 100-ért kapod, de csak 95-ért adhatod tovább. Ez már rég nem az a kör, hogy a szolgáltatók lemondják a céges újságelőfizetéseket, meg kihúzzák a cafeteriát és visszaveszik a mobilokat, és akkor kijön. Nem jön ki, semmilyen körülmények között.

Másrészt a kormánypártban alapvető szakmai tételeket hazudtolnak meg, és vesznek semmibe, ebből nekem nem úgy fest, hogy bármekkora önmérséklet lenne a srácokban. Az milyen már, hogy a gázszolgáltatónak kell állnia a felülvizsgálati költségeket, ha a fogyasztónak gondja van a készülékével? Az 1981 előtti készülékeknél a szolgáltatónak magától kell jönni, az annál fiatalabb készüléknél meg akkor, ha a fogyasztó kéri? A következő az lesz, hogy a gáz mellett a villanynál is bevezetik ezt, ha nem vasal rendesen a vasaló akkor kijön a villanyszerelő, és megjavítja, és a gyerek villanyvasútját is rakja össze, ha már ott van?

Továbbá mostantól a gázszolgáltatót terheli mind az a ki nem számlázható gáz is, ami elvész meg ellopódik. A legelemibb zsigeri gyűlöletre játszanak, hiszen ha egy gázszolgáltató azt mondja, hogy a hálózati veszteség az természetes velejárója a gázszolgáltatásnak, akkor a magyar ember már mondja is, hogy „persze, elvész a tudjukkiknél, ide a rozsdás bökőt, hogy a saját kazánjukba lopják el a szolgáltató emberei, tudjuk hogy megy ez!” És soha senkit sem fognak tudni meggyőzni arról, hogy ez nonszensz, egyszerűen vezetéken és drótban szállított energiából elvész valamennyi fizikai törvényszerűségek okán. Hasonló példa: aki lakott a kilencvenes években társasházban, az talán emlékszik arra a folyamatra, mikor megjelentek az első mérőórák, és a közös költségből kiestek az „órások”. Ők idővel általában kevesebbet is fogyasztottak, míg a többiek számlája csak nőtt-nőtt. Végül az utolsó lakó viselte a társasház minden hálózati veszteségét saját magán: a pincében csöpögő kis kerti csap neki lett kiszámlázva, a rosszul beállított és éjszakára égve maradó folyosóvilágítást is ő szopta be. És amikor már ezek is ki lettek mérve, akkor is volt eltérés a fő betáp mérőjéhez képest. Mert ez a fizika.

Már az is erősen kérdéses volt, hogy korábban nyomott áron lehetett csak egy szolgáltatónak költségként elismertetni a hivatallal a hálózati veszteség volumenét, tehát eleve volt egy plusz árfolyamveszteség. Most már ez sincs. Amit elvisz a fizika, illetve elvisz a tolvaj, azt nyelje le a szolgáltató. Lehet érvelni azzal, hogy a kormány ilyen módon szeretné innovációra ösztönözni a szakmát, csak akkor mi a magyarázata annak, hogy a MOL hálózatában és az immár állami tárolókban is továbbra is elszámolható a veszteség? Vagy ez csak egy direkt vörös posztó Brüsszelnek, hogy pár hónap vizsgálódás után kijelentsék, hogy ez diszkrimináció, amire rögtön lehet megsértődni, hogy ez micsoda aljas beavatkozás a magyar belügyeinkbe?

Egy előnye lesz azért a készülék-felülvizsgálati előírásnak. Biztos lesz olyan ostoba tolvaj, aki annak reményében, hogy új kazánt kap, beengedi azt a szolgáltatót, aki eddig a jegyzőnél semmilyen eszközzel sem tudta elérni, hogy a feltételezett illegális vételezést szemrevételezze. Meg lehet nézni az Indexen közölt táblázatot. Nem azért olyan kirívó a Tigáz vesztesége, mert ők fütyültek a hálózati veszteségre, vagy mert a fizikai hálózati veszteség az Alföldön olyan brutális, hanem mert évek óta képtelenek elejét venni a lopásnak, pedig számtalan próbálkozásuk és szabadalmuk is volt ellene, amit aztán jobb híján más országban vezettek be a lopás ellen, mert a gógyis magyar ellen nem használ(hatták). Immár törvénybe vétetett: ha ellopják a gázodat, dobd vissza kenyérrel.

Szóval ezek újabb 1-2-3-4 milliárdok cégenként, és egyre nyilvánvalóbb a cél: valaki feni erre a fogát. Az volt a hülye, aki szigetelt, beruházott, kollektort, meg akármit szerelt magának, esetleg hitelből. Azt a sok pénzt egy jó bennfentes órabuherátorra kellett volna költeni, lúzer aki tisztességes.

Boros Imre gondolatai meg már-már pólóra vagy konyhai falvédőre valók:

„Boros Imre közgazdász szerint a gazdasági növekedést a reálbérek emelkedése mellett a rezsiköltségek csökkenése is megalapozza. Úgy véli, ismét nőhet olyan termékek fogyasztása, mint például a benzin, amelyekből eddig visszafogottan vásárolt a lakosság, illetve a gépkocsi-kereskedelem is kezd erőre kapni. A nép ugyanakkor rengeteget tanult a válságból, és úgy látszik, a takarékoskodás is előtérbe kerül.”

Én személy szerint nem hiszem el, hogy egy 21. századi, európai nemzet annak örüljön, hogy végre ismét költhet benzinre. Mi jön ezután? Örvendezni fogunk, ha jön penicillin a patikába, banán a zöldségeshez, és nájlonharisnyával mennek maguknak nőt fogni a szürke egyenruhás ipari tanulók?

Hogy az import nyersanyagra elherdált pénzünkből hogy lesz gazdasági növekedés, illetve hogy a rezsicsökkentésből, a szabad rablásból miként jön ki a takarékoskodás, számomra nem világos. A kormány sikerrel érte el, hogy aki esetleg gondolkozott bármiféle energiatakarékossági beruházáson, az ezt egyelőre elnapolta, illetve maguk az energiaipari cégek sem fogják növelni kitettségüket egy olyan piacon, ahol ennyire semmibeveszik a piacgazdaság elemi szabályait.

A hogyan tovább kérdésére tehát megvan a központi válasz: növekedünk, növekedünk, kisebb rezsi, több pénz, több költés. Én nem ebben hiszek, szerintem máshogy lesz.Van ugyanis egy másik fontos tévedés a kormányzati gondolatmenetben.

A szolgáltatókra úgy tekintenek, mint kufárokra. Az a meggyőződésük, hogy abban nincsen semmi hozzáadott érték, hogy egy cég villanyt meg gázt vesz és eladja a lakosságnak. Ezt a hülye is tudja (ergo, lehet tehát állami), a munkások meg majd úgy is hozzájuk fognak szegődni, hiszen nem lesz más munkahely ebben a szakmában csak amit a frissen felálló nemzeti villany és gázipari tröszt ad.

Náluk lesz a hálózat, jobb híján náluk lesznek az emberek, mehet tovább a cirkusz, bal felől és jobb felől is nekem dalol. Csakhogy elfelejtik, hogy a villany az erőműből nem közvetlenül a szolgáltatóhoz jön, hanem ott van még a rendszerüzemeltetés is. Az pedig sokkal többet kér enni, mint azt ők gondolják, az nem oldható meg kiáltványokkal, az bizony egy szakma, drága hardverrel. A nonprofit szolgáltatói elméletük az első héten szakad brutális mínuszba. Villany és gázárat természetesen nem fognak emelni, de hogy fél éven belül be fognak vezetni valami önkormányzati infrastrukturális fejlesztési hozzájárulást, az százezer százalék.

A matek ugyanis úgy néz ki, hogy a gáz és a villany árában van benne a rendszerhasználat költsége. Ha a rezsi csökken, akkor arányosan kevesebb jut rendszerhasználatra is. A kisebb rezsitől kevésbé használódik a rendszer? Frászt, rossz esetben még növekszik is rajta a forgalom, hiszen aki megengedheti magának, az tovább égeti a lámpát azonos pénzért. Tehát a rendszer az jobban használódik, csak kevesebb pénz jut rá. Idővel aztán törvényszerűen jönnek majd a hálózatba megújulók is, amik eleve jobban terhelik a rendszert, sokkal nagyobb feladat a kiegyengetésük és irányításuk. Akár azt is gondolhatjuk, hogy a külföldi befektetők elűzésével még jól is járunk, és kevesebb megújuló lesz, de ha az állam azt látja, hogy rezsicsökkentés ide vagy oda, a gáz az drága marad, a szén sem fog a kedvünkért magától beesni a kazánba, meg különben is lehet zöldenergiával villogni a választók előtt, akkor bizony ők is fognak építeni ilyet. Meg van egy vállalásunk is 2020-ra, bár azt akár figyelmen kívül is hagyhatják, miért pont ezt tartanák be. Eljön majd a támogatott háztartási kiserőművek (például tetőre szerelt napelemek) kora is, amik rendszerhasználatot nem fognak egyáltalán fizetni, de fizikailag azért csak marad terhelés a hálózaton is, illetve az energiahatékonysági irányelvnek való megfelelés is csökkenő fogyasztást és csökkenő díjbevételt okoz. Pedig éppen ebből a díjból kellene azt a bizonyos energiahatékonyságot is kigazdálkodni. Egy szóval brutálisan alulfinanszírozottá válik majd a rendszer, és akkor száz meg ezer milliárdokat kell valahonnan összekapirgálni, hogy ne az legyen mint a noir művészfilmekben, mikor cicereg az izzó, meg a sikátorban állandó a füst.

Az a szörnyű, hogy ha nem válna államivá a szektor, akkor is felmerülne a rendszerhasználat alulfinanszírozottsága, csak nem ilyen mértékben, mi még ráhúzunk erre a 19-re. Amúgy is a világ több pontján folynak elméleti és gyakorlati kísérletek arra, hogy miként lehetne a rendszerhasználati díjakat úgy kialakítani, hogy a fejlesztések (amik jó esetben a rendszerhasználati díjbevétel csökkenését eredményezik) mégse vegyék el a kedvét a rendszert üzemeltető és irányító szereplőknek. Nekünk is ezen kéne törni a fejünket, ehelyett a fizika és a közgazdaságtan alapvető törvényeit tesszük próbára, és még büszkék is vagyunk erre. Ha jól vagyok informálva, (UPDATE: Az áram ára blog már korábban meg is írta)  akkor a nagy terv az, hogy az energiahatékonysági irányelvet a magyar állam nem úgy akarja megvalósítani, hogy a piaci szereplőknél az irányelvnek megfelelő végrehajtott fejlesztéseket elismerik, hanem inkább energiahatékonysági hozzájárulás címén beszednek 1-2 százalék adót, hogy aztán államilag osszák vissza energiahatékonysági beruházásokra. Felkészül: Lajos.