Nagy nyilvánosság elé kiállni és a valóságtól eltérőt mondani nem szép dolog. Két esetben szabad büntetlenül: vagy akkor ha az ember színész és a darab amiben szerepel fikció, vagy ha beteg, és ezt elnézik neki az emberek. Vagy még van az az eset, hogy ha milliárdos lopászatot fedez vele. Akkor tökre belefér.

Könnyű a Gorilla dolga, csak a héten három olyan cikk is született, ami helyettem írja le, hogy mely pontokon lehet cáfolni egyszerű tényekkel a kormány tagjai által elmondottakat, amiket az országos ámokfutási verseny területi döntőin, nagy nyilvánosság előtt produkáltak.

1. A kiindulási környezet leírása teljesen hamis. Rekord árakról, rongyokig sanyargatott népről, üresen átadott kincstárról szónokolnak, majd pedig saját jótéteményükként adják elő, hogy a világpiaci árak csökkenését két év spéttel felibe’-harmadába’ érvényesítették a nagykerárakban. A Vastagbőr cikke kiválóan írja le, hogy valójában hol is álltak ezek az árak.
2. Nem rezsifórumon, de mégiscsak a népet célozva igyekezett hurráoptimista képet festeni az iparosodó Magyarországról Szijjártó Péter, annak ellenére, hogy nincs olyan összevetés, ami szerint pozitívan alakult volna bármi is etéren. Szeretik beidézni az export-import szaldót is, de az igazság az, hogy az is csak azért pozitív, mert már termelőberendezéseket és nyersanyagot is alig importálunk, mindenki a meglévő masinériával dolgozik, abból főzve, ami akad a ház körül. Uj Péter cikke vág ide.
3. A rezsifórumok nagy mantrája az (erősen eltúlzott) 240 milliárd forint megtakarítás a családoknál, a piacról (dupla áron) finanszírozott államadósság, az új (államilag generált, nem fenntartható, filléres) munkahelyek, a növekvő (nem csökkenő) gazdaság, meg az uniós eljárások alóli megmenekülés. Ugyanakkor a rezsicsökkentés legnagyobb pofátlanságára is fény derült a napokban az Index cikkében, és úgy állunk az offshore ügylet híre előtt, mint John McClane, aki a Die Hard széria minden egyes epizódjában rá kell jöjjön, hogy minden ájtatos szabadságharcos maszlag ellenére a fősunyik akciója mindig csak a pénz körül forog, és a fundamentalista ideológia csak álca ehhez. Aki unná végigolvasni, annak röviden – és leegyszerűsítve – a tanulság: a rezsicsökkentés céljából felhasznált tartalékgázt olcsó piaci gázzal pótolta az állami MVM, de utána beépítettek egy jelentős hasznot húzó köztes kereskedőt, aki valójában egy kajmán-szigeteki vállalkozás, és vélhetőleg pártkasszát – de legalábbis feleslegesen közbeiktatott zsebeket – tölt a felesleges árréssel. Ennyit a rezsiharcról. It is always about the money.

Szomorú, hogy semmi következménye nincsen annak, ha fondor módon, folyamatosan kamuznak emberek. Iskolában legalább annyi van, hogy kell nyomni tíz fekvőtámaszt, vagy befizetni osztálypénzbe, ha csúnyán beszélünk, vagy fülön csípnek füllentéssel. A hazugságra is kellene valami efféle. Sajnos már nincsenek objektív, többpárti vitaműsorok, nincsenek független szakértők, így nincs aki az orruk alá dörgölje, hogy "svindli, svindli, svindli!!!".