Olvasom Druckerék legújabb kutatását, de egyszerűen nem értem. Egyik mondat cáfolja a másikat, a közhangulattal szinte köszönő viszonyban sincsenek a Bell Research-csel végzett felmérésük megállapításai. Hangsúlyozom: nem feltétlen az ő hibájuk.

A minap olvastam először róla, hogy készített az Energiainfo és a Bell Research egy kutatást a magyarországi háztartások körében arról, hogy miként viszonyulnak az energia költségeihez.

Lehet, hogy hamari dolog részemről, ha már most levonom a következtetést, de az előre kiszivárgott megállapítások alapján így lehetne összegezni a kutatás megállapításait: a magyar háztartások túlnyomó része szövegértési problémákkal küzd.

Talán elitista kijelentés ez a fenti részemről, de mi másra lehetne következtetni abból, hogy a reprezentatív felmérés szerint a magyarok 46 százaléka hasznosnak tartja a piaci versenyt (ez az arány a kormánypártokra szavazók között sem rosszabb 43 százaléknál), miközben előreláthatóan Magyarország népességét többszörösen meghaladó mennyiségű aláírás fog összejönni a kormány rezsicsökkentési kezdeményezésének támogatására. Piacpárti a magyar, de bátran aláír bármit, ha az olcsóbb rezsit és/vagy örök életet kínál? Így bal felől is nekem fütyöl, meg jobb felől is! Lényeg, hogy én kevesebbet fizessek. Ha valaki azt is ígéri, hogy a szomszéd többet fog fizetni, azért plusz pont jár.

A válaszadók háromnegyede nem észlelt különösebb panaszkodnivalót a közművek működésében, ráadásul az átlagnál jobban szerepeltek a gáz- és áramszolgáltatók, csupán 4-5 százalékos panaszkodási aránnyal. Most akkor „botrányos” ezeknek a közműveknek a működése, vagy mindenki csak ismer valakit, aki ismer valakit, akit a sok számla vitt romlásba?

A megkérdezettek kétharmada támogatja, hogy több szolgáltató közül is lehessen választani szolgáltatót, mert a verseny csak jót tesz! Tehát ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy akarunk-e piaci versenyt, akkor csak minden második ember szavaz igennel, de ha az a kérdés, hogy lehessen-e több szolgáltatóból választani (ami a versenynek valamiféle szinonímája), akkor már háromból kettő a támogató?

A csattanó az egészben persze nem az, hogy mennyire pontosak ezek a válaszok, illetve mennyire tükrözik vajon az emberek őszinte véleményét a rezsikérdésről. Hanem az, hogy ezek olyan elvi kérdések, mintha arra keresnénk a választ, hogy az emberek a villamosokat üzemeltető társaságot, vagy a buszokat üzemeltetőt szeretik-e jobban Budapesten. Hiszen mindkettő mögött a BKK áll, nagy értelme nincs a kutakodásnak. Vajon akkor azon az árampiacon, ahol egy állami hivatal határozza meg forint fillérre pontosan, hogy mekkora is a rezsi, akkor vajon a verseny mibenlétéről érdemes-e itt bárkit faggatni? Vajon Bobby Ewing tényleg meghalt? Eljönnek-e értünk az UFO-k, vagy már itt vannak?  És ön hisz az egyszarvúakban? És az egyetemes piaci szolgáltatók közötti versenyben?

A magyarok demokratikus meggyőződése és piacba vetett hite fantasztikusan erős, de nagyon szívesen félreteszik ezt a meggyőződésüket néhány forintért és egy aranyborjúért cserébe.