Ez most nem egy olyan poszt lesz, amiben felfedezzük a villanykapcsolót, meg a takarékos izzót, a fali szigetelést és a termosztátot. Létezik olyan rezsicsökkentés, amikor nem nekünk kell változtatni életünkön, hanem a politikusoknak a mohóságukon. Megspórolható-e vele 10%? Akár többször is. Én 100 milliárdnál hagytam abba.

Csütörtökön parlamenti vitanap lesz a rezsicsökkentésről. Én a magam részéről szívesen kivennék egy szabadnapot, hogy egy bödön pattogatott kukoricával élvezzem a mellébeszélést és a demagóg lózungokat. Persze most, hogy ezt így leírom, jó eséllyel fel is tűnne, hogy pont szabin vagyok, és akkor megütöm a bokámat.

Szinte biztos vagyok benne, hogy megint előkerül majd a karvalytőke, meg a multik, meg a túlszámlázás. A magyar nép érdekei annyira meg lesznek védve, hogy attól fogunk koldulni.

Előre lefogadom, hogy egyetlen szó nem lesz mondjuk Paksról, vagy az MVM nagyker árairól, vagy az importról, exportról, határkeresztező kapacitásokról. Adózzunk azért a józan szakmaiságnak, feldobnék néhány témát rezsicsökkentésre:

1. ÁFA. Elsőre nyilván mindenkinek az áfa jut eszébe, hiszen ha a távhőnél lehet 5%, akkor a gáznál, villanynál miért nem? Sajnos, azt is tudni kell, hogy áfa bevételkiesést valami más forrásból pótolni kell.
2. Függetlenség. Azt a legtöbben értik, hogy egy nemzeti banknak és egy gazdasági minisztériumnak miért kell függetlennek lennie egymástól, és az ezen való változtatás miért kockázatos. Ugyanakkor a villamosenergia piacon nagyon hasonló a helyzet. Nyilván soha senki sem fog utcára menni tüntetni amiatt, hogy miért az MVM leányvállalata például a MAVIR is meg az MVM Trade is? Hogy lehet úgy a legjobb árakat, és az optimális elosztást garantálni, ha a tulajdonosom az egyik legnagyobb termelő is a hazai piacon? Lehet, hogy ha független szervezetek felelnének az árak alakulásáért, akkor nagyobb lenne a verseny a fogyasztók érdekeiért, és nem Orbán Viktornak kellene ezt a hálátlan mikromenedzseri feladatot magára vállalnia, hanem foglalkozhatna az ország jövőjével.
3. Paks. A válság idején a vállalati szektor csökkenő kereslete miatt visszaesett a villamosenergia fogyasztás. Csökkent az áram világpiaci ára is. Mi történt ezalatt Pakson? Gyakorlatilag amióta csak létezik, a Pakson termelt áramot egyre magasabb áron bocsátják rendelkezésünkre, kb. a paksi értékesítési ár a mindenkori inflációval megegyezően nőtt. Persze még mindig ez a legolcsóbb forrás, így ez fel sem tűnik, és senki sem veti fel, hogy olcsóbb is lehetne. Igaz, hogy az atomerőműben felhasznált pasztillák ára emelkedett, de ennek költsége sokkal kisebb – százalékban legfeljebb egy számjegyű – részarányt képvisel az összes költségben, semmint hogy indokolhatná a trendek ellenére dráguló nagyker árat. Vannak még a kapcsolódó ártalmatlanítási és tárolási nehézségek is drágító tényezőként, de a 68 milliárdból elkészülő, év végén átadott biztonsági tároló elvileg nem olyan volt, mint a folyton dráguló négyesmetró, tehát plusz terhet nem kellett, hogy jelentsen. Mégis, mindezek ellenére kevesebb mint 10 év alatt megduplázódott, immár 12 forint fölé drágult kilowattóránkénti ára a paksi áramnak. Paks adózott eredménye 20 milliárd forint volt 2011-ben, ez az MVM profitjának közel felét teszi ki, és ezt osztalékként mind meg is kapja az állam! (Halkan teszem hozzá, hogy az atomerőmű honlapján 2008-as gazdálkodási adatok találhatók, a sokat ígérő éves jelentések menüpontban meg csak környezetvédelmi jelentés van, de nem éves mérleg vagy eredménykimutatás, és a közérdekű beszerzési pdf-ek nem töltődnek le.) Paks annak ellenére iszonyúan nyereséges, hogy vélelmezhetően nem a leghatékonyabb szervezet: ahol a központi sugárzásmérés mellett még további szervezeteknek is fizetnek mérésért, ott valószínűleg még más redundanciák is vannak – eltekintve a műszaki biztonság által indokolt túlbiztosítástól.
4. MVM. Politikai oldaltól függetlenül mindig is dilemma volt: hol van az az ár, ami a teljes vertikumon végigtáncolva a lakosságnak is még reális, ugyanakkor elégséges profitot biztosít az MVM-nek is (a kötelező korrupciós overhead-ek figyelembevétele mellett is), hogy egy megfelelően tőkeerős közép-európai energia cége legyen az államnak, amit nem pisilnek oldalba a legkisebb kutyák. Nyilván mindenkinek érdeke, hogy az MVM ne váljon egy rozsdás MÁV-vá, ne kelljen hitelért kuncsorognia egy teljesen átlagos felújítási beszerzés finanszírozásáért sem. Ugyanakkor az sem mehet, hogy a költségvetés lukainak befoltozását az MVM-mel végeztessük el. Itt egy pár éve elszabadultak azért a számok. Párhuzamosan a fentebb említett paksi árazással, az áramszolgáltatókkal kötött villamosenergia adásvételi szerződések (VEASZ) árai is úgy kúsznak felfele, mintha nem lett volna időközben egy erőteljes konszolidáció az árakban a világon. Magyarul: az MVM masszívan benne van abban, hogy a lakosságnak végül mekkora szám van a villanyszámláján, és ócska szemforgatós álszenteskedés a rezsicsökkentést a vertikum utolsó végpontján, az áramszolgáltatókon leverni, még ha azok történetesen külföldi multik is. 2011-ben úgy emelkedett 16-ról 17 forintra az ár, hogy már előző évben is inkább csökkenhetett volna, és legfeljebb szintentartás lett volna indokolt. Mi történt mindezek után 2012-ben? Kitalálhatja az olvasó: 17.60-ra emelkedett az ár. Abban az évben, amikor egyébként már hatályos volt a közüzemeknél az ármoratórium! Ki is akkor a gátlástalan profithajhász? Jól jellemzi az árak elszálltságát, hogy ezek nemcsak a világpiaci áraknál magasabbak, hanem mindeközben az alkalmi aukciókon kialakult árakat is meghaladják! Szemléletesen: ha egy pékséggel valaki arra szerződik, hogy rendszeresen vesz tőle 10ezer zsömlét, akkor arra nyilván egy nagyon kedvező árat kapna, hiszen ez egy stabil jó bevétel ígérete. Bárki, aki csak egy zsömiért beugrik, magasabb áron kapja. Az MVM azonban nem ilyen pék: a legmagasabb árat azokra erőlteti, akik vállalják, hogy rendszeresen és nagy kontingensben vásárolnak. A végső „haszonélvező” persze a fogyasztó. Számoljunk kicsit: ha 2011-ben 17 forinton vették az áramszolgáltatók az áramot, miközben ehhez nagyon hasonlító zsinóráram az aukciókon átlagosan 14,08 forint volt, akkor az azt jelenti, hogy 3 forintot nyert tisztán az MVM kilowattóránként. Mindösszesen a VEASZok keretében eladott kb 13TWh mennyiséggel számolva kb. 39 milliárd forint többletbevétel (orbáni fura értelmezésben „extraprofit”) landolt az MVM-nél, ahelyett, hogy ennyivel olcsóbb lett volna az áram!!! Ha az elmúlt éveket sorban összeadjuk, akkor kb olyan 100milliárd forinttal segítettük tisztán a költségvetést a villanyszámláinkon keresztül.

   	2010	2011	2012	2013
   aukciós átlagár (kWh)	13,96	14,08	16,84	15,95
   VEASZ ár (kWh)	15,97	17,1	17,6	17,6
   különbség (kWh)	2,01	3,02	0,76	1,65
   MVM extraprofit* (MrdFt)	26,13	39,26	9,88	21,45
   * éves 13TWh VEASZ keretében értékesített mennyiséggel számolva

5. Import és export. Ha eddig nem nyílt ki a kedves olvasó zsebében a bicska, akkor még elmesélem azt az érdekes összefüggést, hogy miként befolyásolják a lakossági árakat a környező országokkal való kereskedelem, a logikának ellentmondóan. Például, a balkáni országok sokszor szorulnak kiegyenlítő kapacitásokra, főleg azért, mert saját kapacitásaik egy részét változó vízhozamú vízierőművek teszik ki. Gyakorlatilag bármit kifizetnek azért, hogy aszályos nyáron áramot vehessenek tőlünk. Olyankor, amikor itthon is felpörög a fogyasztás a légkondik miatt. Ahelyett, hogy az állam örülne a kiváló bevételnek, és ebből valamennyit visszacsorgatna a lakosságnak, nekünk magyaroknak pont szívás, ha a balkániak vásárolnak. Olyankor ugyanis az felveri az árat, és ez idővel begyűrűzik az egyetemes szolgáltatók oldalán is.

Ha én képviselő lennék, akkor ilyesmi kérdéseket tennék fel a tisztelt uraknak:

1. Egyetértenek-e, hogy maximálják az MVM mindenkori nyereségét, és a nagykereskedelmi árait?
2. Tervezi-e a kormány, hogy a rezsicsökkentési programba belevegye azokat a vállalatokat is, amelyekre valóban jogábanb áll hatást gyakorolni, és nemcsak azokat, amelyeknél aggályos a beavatkozás jogszerűsége?
3. Ha már megfogalmazódott a kormányban, hogy 2012-ben és 2013-ban meg akarják védeni a fogyasztókat, akkor miért folytatták mégis ennek ellenére azt a gyakorlatot, amely során a piaci árat meghaladó mértékű, tehát az MVM-nek tízmilliárdos extraprofitot biztosító árfolyamon szerződnek a lakosság ellátására az engedélyes áramszolgáltatókkal?

Ez mind nem lesz téma, de lesz szó igazságtalanságról, hazaszeretetről, kizsákmányolásról, elégtételről, szabadságról, talán még szerelemről is. Ezekről könnyebb beszélni, mint rendet tartani a saját házunk táján. A nemzeti akarat olyan mint az áram: a legkisebb ellenállás irányába törekszik.