EnergiaGorilla

Vírusszerűen terjed a neten ez a kép, így jutott el hozzám is.

Úgy tűnik, az ELMŰ-nek elege lett belőle, hogy gonosz multik egyikeként a lakosság megsarcolójaként van feltüntetve és úgy érezte, itt az igazság pillanata. 

Rá kell írni a számlára, hogy a kormánynak köszönhető az energiaárak 10%-os csökkentése? Akkor legyen már rajta néhány olyan infó is, amiről a kormány nem szeret beszélni. Például, hogy az áram árának ¾-e amúgy az államé.   

Az ELMŰ nyilván tudja, hogy a lakosság árcsökkentést akar. A várható ellenszenv ellenére mégis kiállt az igazáért és egyszerűen, érthetően írta le, hogy a helyzet bonyolultabb annál, mint ahogy a kormány állítja. A megosztásokból és a kommentekből azért látszik, hogy sokan megértették: a rezsicsökkentésnek megvan a maga ára. Még akkor is, ha ez a januári számlán még nem látszik.

Szokás mondani, hogy kiveszőben van Magyarországon az empátia, a szolidaritás, mindenki önző és csak a saját érdekeit nézi. Pedig dehogy is! Ott van a villanyszámlában az adakozás, külön soron feltüntetve.

Emlékeznek még Fogarasi Árpádra? Ő Szalacsi Sándor falubélije, aki pénzt és energiát nem kímélve készült a világháborúra, egy ormótlan beton atombunker megépítésével. Nos, Orbán Viktor viselkedésében nagyon erősen hasonlít Fogarasi Árpádra. Orbán is fél a háborútól. Erre jutottam, hogy csak ez lehet a gáztárolási kapacitások állami kézbe vonása mögött. Minden más eshetőség menedzselhető az ésszerűség határain belül.

Mai hír, hogy egyesek a rezsicsökkentésre hivatkozva rabolják ki a gyanútlan nyugdíjasokat.

Legutóbbi bejegyzésem kicsit úgy tűnhet, mintha a „fejlett nyugatnak” elkötelezett, és azt soha meg nem kérdőjelező feltétlen híve lennék. Ez persze nincs így, ott is történnek érdekes dolgok. Friss hír, hogy az USA-ban, Arizona államban egy helyi áramszolgáltató arra hivatkozva emelt árat, hogy a túlzottan gyors ütemben terjedő megújuló energiás megoldások, és az energiatakarékos akciók miatt esik a lakossági fogyasztás, miközben a fix költségei változatlanok. Ez milyen már?

Persze ha belegondolunk, ez a hír is arról tanúskodik, hogy a világ bőven előttünk jár: ott már az a baj, hogy annyira elterjedtek a költségkímélő megoldások, hogy éhen hal a szolgáltató, és alamizsnáért kuncsorog. Halódó nyugat, mégis inkább irigyelni kell őket.

„Indiana, rajtunk csak átsiklik a történelem!” – mondja a filmben a gonosz tudós, aztán jól kiégeti a belét a frigyládából feltörő ipari háromfázis. Körülbelül így látom én jelenleg a magyar energia szektor helyzetét. Szöszölünk nagyravágyón, miközben fontos dolgokról és a világban végbemenő nagyszabású folyamatokról fogalmunk sincs. Nem azt mondom, hogy nekem van, mert nekem sincs. De ha beleolvasunk a nemzetközi szaksajtóba, akkor egészen más képet mutat ez az iparág, mint ha mondjuk olvasunk a kortárs magyar megfelelőikből – amik ráadásul folyamatosan zsugorodnak, eljelentéktelenednek.

Szóval míg mi itthon a rezsicsökkentésről, a kábellopásról, a paksi dilemmáról olvashatunk a sajtóban, addig külföldön olyan előremutató gigaberuházások jutnak a tervasztalról a szalagátvágásig, amikről itthon egy energetikai szakember csak álmodhat.

Az USA-ban 2012-ben a villamosenergia-szektorban elköltött minden második dollár zöld-energiás beruházásra ment. Ha kötekedni akarnánk, akkor mondhatjuk, hogy nyilván ez összejöhet 20 dollárból is, amiből 10 megy zöld energiára… De nem ez történt: a beszámoló szerint 13 Giga(!)Watt kapacitásbővülés történt 2012-ben, ami a 2011-es 8,5GW-ot több mint 50%-kal haladta meg. Összehasonlításképpen: Magyarország teljes névleges villamosenergia termelési kapacitása nagyjából 10GW, amiből egyelőre elenyésző a zöld aránya, azon belül is elsősorban fatüzelés (biomassza) dívik.

Ezzel szemben idehaza még mindig azon vitatkozunk, hogy megéri-e, meg életképes-e, meg megtérül-e. Egy év alatt a teljes magyar kapacitásnál valamivel többet hoztak létre az USA-ban csak alternatívok. Befektettek volna-e ekkora értéket, ha nem lenne nekik teljesen világos, hogy van létjogosultsága???

Egyszerűen elegem lett. Nem igazán értek a blogoláshoz, de azt hiszem ez a legalkalmasabb, és számomra legbiztonságosabb formája annak, hogy kiírjam magamból mindazt, ami szűken vett szakmám környékén folyik – véleményem szerint rossz irányba. Konkrétan az energiapiacról van szó, amit hosszas és alapos munkával, fáradságot – és energiát – nem kímélve fognak (fogunk) lerohasztani. Történelmi pillanatokat élünk, de ez keveseknek világos: ebben a néhány évben minden egyes perc kettővel vet vissza minket az országok versenyében. Lépésről lépésre kerülünk közelebb… a hetvenes évekhez: az ártatlanság kora szűzlányként ér majd minket. Most még azt gondoljuk, hogy annál rosszabb nem lehet, mint hogy 400 fölé ment a benzin, és ezek ellen a folyamatok ellen az a legjobb gyógymód, hogy kígyót-békát kiabálunk az energiacégekre.

Könnyű a válságra fogni sok mindent, például hogy miért kell drágán kialakított technológiákat visszacsomagolni a dobozba, és az elavulttal fűteni. Kevesen látják át, pedig így van: sokat köszönhetünk a válságnak, a válság ugyanis a hiedelmekkel ellentétben csak tompította a dráguló energia hatását. Ha nem lett volna gazdasági válság, akkor azok az országok, amelyektől nyersanyagaink származnak, a legvidámabban emelgethetnék akármeddig az árakat. Egyébként pedig éppen a hetvenes évek energiaválságának volt köszönhető az, hogy megszülettek azok a technológiák, amiket most sikerül majd kinyírni. Míg más országokban ezeket újabb megoldások váltják fel, mi éppen visszatérünk a korábbi rendszerekhez, vagy pedig drága pénzen meggyőzzük magunkat, hogy óriási zsinóráramtermelő beruházások biztosíthatják csak az ellátásunkat.

Napi szinten látom, hogy mennyire ismeretlen ez a terület mindannyiunk számára, és ezt mennyire jól ki is lehet használni, hogy valamiről, vagy éppen annak ellentétéről meggyőzzük embertársainkat. Ez így nem mehet tovább. Mellem döngetve üvöltök a fénylő éjszakába, hátha valaki meghallja.