A rezsicsökkentés értelmét vitató, korábbi hetekben írt különböző blogbejegyzéseim kommentáradatában volt egy jól észrevehető vágy arra, hogy akinek több van mint nekünk, attól azt teljesen jogos elvenni. Áramszolgáltatók, gázszolgáltatók, egyéb közüzemek? Már megszedték magukat! Kerényi Imre szavaival: „Most jön a hét szűk esztendő!” Nos, érdemes azért az energia-ellátási vertikum egy másik szereplőjére is vetni egy kis figyelmet, lehet, hogy ott is lenne egy kis leadnivaló zsír? A titok három betű: MVM.

Annyi haszna talán volt az elmúlt hetek és hónapok energiapiaci szabadságharcának, hogy több ember számára lett világos Magyarországon, hogy voltaképpen mi mindent tartalmaz az energia ára:

• egy rész nyersanyag, amit a nyersanyag termelője, kereskedője kap.

• egy rész az energia termeléséért, azért a folyamatért, ahogy a nyersanyagból energia lesz.

• egy harmadik tétel az átalakítás, továbbítás, és annak infrastruktúrája, nagykereskedelme.

• negyedik a kiskereskedelem, vagyis az elosztás, papírmunka, behajtás, pultosnyuszik, stb.

• adók és egyéb kiegészítő tételek.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ominózus ELMŰ tájékoztatólevél azon sorát, miszerint az áram árának háromnegyede az államnál landol a vállalatai és az adók miatt, azt persze sokan értették félre, és egyre több helyről hallom azt a tévhitet, hogy az áram árának háromnegyede adó… Ami igaz a benzinre, az nem igaz a villanyra, fontos különbség. Zárójel bezárva.

Na már most, ha rezsicsökkentést akarunk, és nem elégszünk meg 10%-kal, hanem grandiózus terveink vannak, akkor az öt tételből nem feltétlenül csak a negyediken lehet húzni. Képzeljünk el egy családot, aki összeül este a konyhaasztalnál, hogy azon morfondírozzon, hogy miként tudnának kicsit takarékoskodni. Felmerül sok ötlet: apu járjon tömegközlekedéssel, anyu járjon diszkontközértbe, a srácok ne menzázzanak, hanem otthonról vigyék anyu főztjét, egyebek. Végül mindegyik ésszerű javaslatot lesöprik az asztalról, és átvágják a gordiuszi csomót: adja a pék olcsóbban a kenyeret, a benzinkutas elégedjen meg 30 liter árával, még ha 41-et vételezünk, akkor is! Hülyén hangzik, de pont erre a furcsa koncepcióra hasonlít a rezsicsökkentés: magyarán pont nem azon a tételen szorít a kormány, amire logikusan van hatásköre, hanem inkább szorítson másnak csizmája. Megtámogatják egy adag demagóg kommunikációval, és kész. Minden olyan magyarországi áramszolgáltató, aki még mindig képes 10-20 milliárdos profitot felmutatni, fogja be a kis pofáját, hiszen nyereséges! A féligazságok és tévhitek iránt fogékony hazai közönségnek az már túl bonyolult összefüggés lenne, hogy valójában az áramszolgáltatók profitja a versenypiaci (vállalati) oldalon termelődik, tehát ott, amikor gyáraknak, üzemeknek, kis és közepes vállalkozásoknak szolgáltatnak, miközben az egyetemes szolgáltatói (értsd: lakossági) piac az már tavaly is veszteséges volt.

Eközben hogy áll az állam eredmény-kimutatása? Mit fog a másik 4 tételen? Az energia termelését, elosztását, nagykereskedelmét folytató vállalatok konglomerátuma, az MVM csoport az alábbi nyereségeket termelte az elmúlt években:

A Magyarországon működő egyetemes szolgáltatásra is jogosult vállalatok összesített adózott eredménye 31 milliárd forint volt, ismét hangsúlyozva, hogy ez korántsem az egyetemes szolgáltatásból származott. Ezzel szemben az állami mamut közel 46 milliárd forint profitot tud felmutatni adózás után, jelentős részben a mára számvitelileg is szuperolcsó atomenergia miatt. Kevesen vannak tudatában annak, hogy micsoda aranytojást tojó tyúk Paks. Miközben már gyakorlatilag minimális költség mellett termel áramot, mert az eddigi befektetéseket az amortizáció már kivezette a könyvekből, az ezen az olcsó áramon elért árrést még pántlikázás szintjén sem teszik félre például az atomerőmű bővítésére, hanem simán feléli a magyar állam költségvetése, kiveszik a cégből, és kész. Amikor meg bővítésre kell pénz, akkor hitelt fogunk felvenni, illetve a kamatok kifizetését további hitelek és megszorítások fedezik majd.

Ha már szabadságharc, miért nem merül fel javaslatként az, hogy szociális alapon járjon az embereknek a paksi villany? A miénk, kifizettük, jár nekünk! A hajnal és az atom nekünk hasadjon! De Pakstól függetlenül, a rezsicsökkentés még sok más tételen is megvalósítható lenne, ha az MVM ugyanazzal az önmegtartóztatással viselkedne a piacon, amit elvár a vertikum többi szereplőjétől.

Mivel már látom magam előtt, hogy a kommentek fele azt veti majd a szememre, hogy miért akarok én multikat kedvezményezett helyzetbe hozni, hogy aztán osztalék formájában kivigyék a pénzt, szeretném megjegyezni, hogy az áramszolgáltatók részvényeit jobb helyeken befektetési alapok birtokolják, elsősorban például nyugdíjalapok, így minden fillér haszon később az állampolgár javára válik. Amikor a gondtalanul idelakókocsizó német nyugdíjasokat csodáljuk, akkor gondoljunk kicsit erre. És egy érdekesség: az ELMŰ és az ÉMÁSZ 15 és 10 százalék erejéig az MVM tulajdona is, hoppá.

Más kérdés, hogy mi ebből soha egy fillért sem fogunk látni, mindenki aki előrelátó volt és a borzasztóan elcsépelt „öngondoskodást” tartotta szem előtt, annak jól elvették a nyugdíját, bedöntötték a pénztárakat, a tőzsdét. Mindenki beveszi a marhaságot az „eltőzsdézett nyugdíjvagyonról”, miközben éppen az energiaipari részvények lehetnének a stabil, folyamatos és jól kiszámítható hozamot (és osztalékot) produkáló lábai a rendszernek. Tényleg, miért is nincs még mindig tőzsdén az MVM? Mert az állam önző módon magának akarja a hasznot? Ha így van, akkor kérjük a részünk! 12 forintos zsinóráramot a népnek!