Míg be voltunk havazva, Ciprus bankjainak megmentésére rendhagyó, és sokakat megosztó megoldás született Brüsszelben. A helyzet kialakulását leíró elemzések azonban sokszor megfeledkeznek egy nagyon fontos tényezőről: brutál magas a rezsi Cipruson! De miért?

A lakossági betéteket kötelezően, egyszeri alkalommal megcsapoló döntés valóban kényes. A betétesek pénzén kisegíteni a forrásukat vesztő bankokat? Olyan precedenst teremt, ami nem csak Cipruson kelt félelmet a megtakarítások biztonságát és értelmét illetően, hanem az egész unión belül. Az, hogy a banki szavatolótőkét egy az egyben a betétesektől (és nem a bank tulajdonosaitól, kötvényeseitől, állami adósságból, vagy külső segélyből) veszik el, kifejezetten unortodox megoldásnak tűnik. A döntéshozók azonban hangsúlyozták, hogy csupán egyszeri és rendhagyó lépés, és a helyzet sajátosságára tekintettel született. Ezt még sokszor fog kelleni elmondaniuk, hogy valóban mindenki megértse: nem kerül be a bankmentési eszköztárba ez a lépés.

Mitől is lett ez az egész Cipruson? A Portfolio mai, alapos cikke is a görög válság számlájára írja ezt az egészet, a sok görög kitettséggel rendelkező ciprusi bankok voltak az egyik legkomolyabb elszenvedői a kényszerű követelés-leírási megoldásnak, amit a németek kényszerítettek ki a görög helyzet megoldására annak idején.

Van azonban egy másik, keveset hangoztatott ok is: Cipruson magas a rezsi, bizonytalan a villamosáram-ellátás, és ez súlyos teher mind a lakosságnak, mind a gazdasági szereplőknek. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy 2011 júliusában felrobbant egy gigantikus, ennek ellenére trehányul őrzött kikötői lőszerraktár (egy lefoglalt iráni rakománnyal), és ennek a robbanásnak a lökéshullámai elpusztították az ország villamosáram termelésének 30 százalékát adó Vasilikos erőművet. Az erőmű kiesésével az amúgy is import nyersanyagból folyó erőművi termelést alacsony hatásfokú mobilegységekkel kellett pótolni, illetve közvetlenül Törökországból (a sziget török részéből) kell importálni dróton. Ez a kombináció így nagyon drága: az olaj ára rekordokat döntött, a villany ára is az egekbe szökött.

A sajnálatos balesetnek köszönhetően az EU 27 tagállama közül mára Cipruson a legmagasabb a villany ára, mintegy harmadával haladva meg az EU átlagot! A magas nyersanyagár és a rossz hatékonyság mellett tovább növeli az árat a megemelt forgalmi adó, a helyreállításra kirótt plusz hatósági tarifa is és a kötelező tarifa is, amivel ösztönözni kívánták a kevés külföldi befektetést. Egy olyan országban, amelyik javarészt turizmusból él, ez brutális csapás. A turisztika világa ugyanis jelentős fogyasztó: az élőmunka költsége mellett a vendéglátóiparban, a szórakoztatóiparban, a szállásüzemeltetésben a rezsiköltség aránya perdöntő: világítás, hűtés, fűtés, főzés, eszméletlen mennyiségeket igényel. Olyan mértékben estek vissza ezzel a turisztikai beruházások megtérülési viszonyai, ami a jelentős hitellel terhelt befektetések hitelköltségeit sem feltétlen fedezi.

Ráadásul, annak ellenére, hogy drága a villany, minősége a helyreállítás alatt is csapnivaló. Ez tovább rontja a bizalmat, a lehetőségeket. Ha megkérdezünk egy ismerőst, hogy utazzunk-e Ciprusra, és az arról számol be, hogy 45 fokos szállodai szobában főttek egy héten át, akkor jó eséllyel máshova megyünk idén. Nem csoda, hogy a forgalom is jelentős mértékben visszaesett.

2010-től a mai napig mindösszesen hetedével zuhant a GDP Cipruson, a vállalkozások mind a turizmusban, mind más iparágakban döglődnek. A helyreállítás extra költségei további terhet jelentenek. A Moody’s 2011 nyár végén nem is habozott leminősíteni az országot, ami tovább rontotta a hitelezési és beruházási feltételeket.

Ha az ígéretek szerint 2013 nyarára helyreáll a termelés, és visszaállnak a régi arányok árban és forgalomban, akkor van esélyük a kilábalásra. Talán ezért gondolják azt az EU döntéshozói, hogy csupán ezt az egyszeri lépést kell megtenni a bankszektor helyreállítására, ami most átmenetileg szükséges, hogy aztán nyártól minden a régi kerékvágásban folytatódjon. Időközben megépült egy szélerőműpark is, és egy jelentős méretű gázerőmű is készül, mivel – már-már karmikus és sorsszerű égi áldásként – földgázra leltek Cipruson, igaz a helyi energia hivatal már évek óta perben-haragban volt az állammal, hogy a földgázt végre termelésre is fel lehessen használni, és ezzel csökkenthesse a megállapított végfelhasználói árakat.

Ha van ránk nézve tanulsága az esetnek, akkor az röviden összefoglalva annyit tesz, hogy az energiaszektor súlyosan meghatározó tényezője egy ország gazdasági fejlődésének. Bármilyen vis maior elviselhetőségét meghatározzák a termelői kapacitások és a hálózat minősége, illetve az ezekben rejlő tartalékok.