Több mint egy hete hirdeti a kormány a lapokban, hogy csak Magyarországon csökken a rezsi. Választói lekötelezve érezhetik magukat, hogy olyan országban élhetnek, mely a világon egyedülálló módon hajlandó foglalkozni az átlagember napi gondjaival!
Persze mint oly sok más esetben, ezúttal is cáfolható az állítás.

Korábbi írásaimra érkező hozzászólások közt visszatérő érvelés, hogy „ezek legalább megpróbálták, a többi országban meg csak lapítanak, és tömik a multik zsebét!” Ezért utánajártam kicsit tudatosabban is, hogy hol miként küzdenek az elharapódzó rezsiköltségek ellen, illetve miként készülnek a jövőre.
Azt ugyanis fontos előrebocsátani, hogy a rezsi a világ legtöbb országában nő. Nem, nem azért, mert a kormányok lefeküdtek a gaz energiamultiknak, hanem mert egyfelől a nyersanyagok ára is nő, a környezetvédelem költségeit is terítik az államok a fogyasztók között, illetve az alternatív energiatermelési eljárások eleinte magas fajlagos költségeit a fejlett társadalmak felvállalják, a jövőbeni függetlenség és egészségesebb életért cserébe.

Nézzük néhány konkrét ország példáját:

Németország

Dobogós ország az EU-ban a rezsit tekintve. 2000 óta 61%-kal növekedett a lakossági áramár, főként a megújuló energiákat támogató adó miatt. Ezt elvileg 2011-ben Merkel megígérte, hogy befagyasztja, de mégis növekszik: idén 50%-kal növekedett az a tarifatényező, amit a tiszta energia támogatásáért fizetnek a fogyasztók. Számítások szerint egy német háztartás villanyrezsijének negyede megújulók tőkésítésére megy el. Januárban végül hoztak egy intézkedést, hogy ne szabaduljon el ennél is jobban az áramár. Ez a megújuló energiatermelőket érintette, az ő támogatásukat csökkentette és befagyasztotta 2014-ig.
Ugyanakkor ők is tisztában vannak azzal, hogy lakosaikat nem terhelhetik a végletekig. Altmaier, a német környezetvédelmi miniszter októberben indított egy programot. A cél, hogy az alacsony jövedelmű háztartások számára ingyenes energiahatékonysági támogatást/tanácsadást nyújtsanak. Jelenleg 10% kap ilyet, 2020-ra az összes háztartás a cél. Ki gondolná, hogy a németeknél is probléma a nemfizetők növekvő aránya (kb 800ezer a komoly hátralékos!), illetve az illegális fatolvajlás és tüzelés?
Fukusima után a németek elhatározták, hogy 2022-ig bezárják az összes atomerőművet és 2050-ig meg akarják háromszorozni a zöld energia részarányát. Ez egyben a gazdasági növekedésüknek is egy fontos motorja. A németek egyébként is sokkal áldozatkészebbek a német gazdaság megsegítése érdekében, kevéssé közismert tény, hogy az ipari fogyasztók áramtarifái nem magasabbak, mint 30 éve, a versenyképesség fenntartása végett! Egy olyan országról beszélünk, ahol a válság idején Merkel arra kérte a németeket, hogy inkább belföldön nyaraljanak, és külföldön se költsenek. Kérdezzünk meg bármilyen hévízi boltost, hogy mikor adott el utoljára bármit is a helyben gyógykezelt német nyugdíjasoknak! Noha milliószámra érkeznek a társadalombiztosításuk terhére, de extrákra nem áldoznak.
Van még egy érdekes vetülete a magas német rezsiköltségeknek: azáltal, hogy a lakossági terhek ilyen magasak (még ha a további növelést el is halasztották), a zöld termelők nyomott áron tudnak exportálni. Ezt egyébként nehezményezte is az unió energiaügyi biztosa, aki egyébként történetesen német. Saját országát szólította, fel, hogy legyen tekintettel az unió egységére: a német zöldáram dömping a holland és svájci termelőknek kifejezetten fejtörést okoz, saját fenntarthatóságuk alá estek a piaci árak.
A németeknél tehát bőven lenne miből visszajuttatni a lakosságnak, de a népszerűtlenség ellenére megtartják a magas lakossági árakat, két indokból: ezzel a fizetési mérleget a jó áron exportált energiával kordában tudják tartani, továbbá belátják, hogy meg kell lépni azt az évtizedes átmenetet, ami alatt a zöld energia fejlesztésével függetlenné tehetik magukat egyúttal fenntartva a gazdasági növekedésüket.

Hollandia

Ez az ország helyből cáfolja a „csak mi nálunk…” érvelést. Hollandiában január 1-től önkéntesen csökkentette a három legnagyobb energiacég a lakossági árakat. Tudták ezt tenni annak következtében, hogy a válság miatt csökkent az ipari fogyasztók gázfelhasználása, és ez aktuálisan készletgazdálkodási megtakarítást hozott nekik. A három nagy egyikének, az Eneconak a jóslata szerint évi 80 euro megtakarítást hoz átlagban a háztartásoknak az olcsóbb gáz (kb havi 2ezer forint).
A lakossági villanyáramra pedig kedvező hatást gyakorolt az imént taglalt olcsó német import, továbbá a norvég is, ahol a magyarhoz hasonlóan csapadékos időjárás a folyók magas vízhozamát okozta, és vízerőműveik jelentős villamos áram-többletet termeltek, amit valahova el kellett adni: így járt jól a holland fogyasztó, és viszonylag rosszul a holland áramtermelő. Nem csoda, hogy a hollandok a teljes EU-s árampiac összekapcsolását szorgalmazzák, hogy az ilyen alkalmi kilengések kevésbé befolyásolják a kisebb államok piacát: gyakorlatilag a norvég és német átmeneti többlet azt okozhatja, hogy tönkremegy a hazai termelés, emiatt persze később, ha nincs mód olcsó importra belerokkannának a hazai termelés visszaállításába. Érthető álláspont tehát a kockázatok terítése.

Franciaország

A franciáknál most készül az új energiatörvény, amiben szeretnék 50%-ra csökkenteni a nukleáris energia részesedését 75%-ról. Most az egyik legolcsóbb energia itt van, a megújuló energia támogatásával azonban komoly átstrukturálást kell elszenvedni árak tekintetében is. Hogy miért vállalják fel mégis az olcsó atom helyett a drága zöldet? Az indok egyszerű, ők is a gazdasági fejlődés motorjaként tekintenek az innovatív energiaszektorra.
Az új törvényben arról is szó volt, hogy az energiaköltségeket kor, nem és éghajlat alapján fizessék. Az Electricite de France és a GDF Suez kapná meg az adatokat és az alapján döntenének plusz költségekről, hogy ki mennyire pazarló vagy mennyire takarékoskodik. Náluk egy dolog verte ki a biztosítékot: az ilyen személyes jellegű adatok központi kezelése riadalmat kelt az öntudatos francia polgárokban. Érdekes módon azt ritkán kifogásolják, hogy a lakossági gázpiacuk és a villanypiacuk 90 és 93 százalékát a két fenti szereplő birtokolja. Noha állami cégek, tőzsdén is jegyzett társaságok, és a részvényesek rögtön meg is riadtak, mikor a szociális rezsicsökkentési terv hírére a cégek részvényei rosszabbul kezdtek szerepelni, mint az európai energia szektor átlaga.

Anglia

Az angolok hosszútávon gondolkodnak, és azt mondják, hogy 2020-ra a rezsiköltségek 11%-kal lesznek alacsonyabbak annál, mintha semmi sem történne. Ez persze nem jelenti azt feltétlenül, hogy abszolút értékben csökkenést képesek összehozni. Az energiapolitika célja az energiaárak csökkentése, ami nem csak a világpiaci árak, hanem a kormányzati intézkedések miatt is nőtt. 2005 óta folyamatosan csökken a lakossági energiafelhasználás a hatékonysági beruházások következtében. Sajnos azonban saját északi tengeri kitermelésük is csökkenő tendenciát mutat, így például 2010 folyamán többször felmerült, hogy korlátozni kell a gázfogyasztást a készletek megcsappanása miatt. Hogy ez ne történjen meg, folyamatosan keresik a hosszútávú megoldást, és éppen a napokban jelentették be, hogy tetemes mennyiségű cseppfolyós gázt fognak importálni 2018-tól az USA-ból. A bonyolult és költséges szállítás ellenére a palagáz alacsony ára miatt arra számítanak, hogy javítja a hazai mérlegüket az importált mennyiség.  Közbeszólhat azonban az a tény, hogy az importőr Centrica simán eladhatja akár Ázsiában is, ha ott jobb árat kap érte, mint otthon.

Belgium

Belgiumban többféle megközelítésben nyúlnak az energiaszegénység problémájához. A szociális tarifa biztosítja minden ember energiához való jogának érvényesülését. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gáz és villany árát a legszegényebbek részére korlátozzák. A szolgáltatók jövedelemkiesését egy állami alap fedezi, néhány tízezer euro értékben. Emellett edukatív akciókat is indítottak.

Spanyolország

Április 1-től emelkedtek a tömegközlekedés és a telefonelőfizetés árai, ugyanakkor az áramé 6,62%-kal csökkent! A gáz árát befagyasztották. A csökkenés piaci alapon történt, hiszen itt sem pörög igazán a gazdaság. Újabb cáfolat a magyar kormány állítására.
A lakossági átlagáraknál kedvezőbb tarifa kérhető kisfogyasztóknak, többgyermekeseknek, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak. Ezekkel a tarifákkal a villanyár negyedével is csökkenhet a lakossági irányadó tarifához képest.
Tanulságos történet az előző spanyol kormány rezsicsökkentési húzása is: 2011-ben és 2012-ben is nőtt a villanyár, de 2012 elején az akkori kormány egyoldalúan a szolgáltatókra hárított bizonyos terheket. Ezeket azonban a helyi alkotmánybíróság utólag megvétózta, így a spanyolok 2012 második felében extra számlákat kaptak kézhez, hogy a kampány során megnyert rezsielőnyt visszafizessék.

Dánia

Itt a legdrágább az energia az egész EU-ban, de azért, mert a megújuló energiát támogatják teljes meggyőződéssel. Most azonban csökkentették az otthoni napelemek által termelt áram átvételi árát, azért, hogy ösztönözzék a saját fogyasztást arra a napszakra időzíteni, amikor többletet termelnek teljes kapacitáson a fogyasztók.

Olaszország

Olaszországban eleve drága az áram, mivel 1987-ben a nukleáris energia ellen szavaztak egy népszavazáson (nyilván Csernobil miatt). Nagy a gáz és olajfüggőség, ezért 2008-ban pl. 9 centtel többet fizettek az áramért, mint a franciák. 2008-ban a miniszter a nukleáris erőművek leállítását szörnyű hibának nevezte, ami 50 milliárd euróba került nekik.
Mario Monti kormánya erősen technokrata volt, ennek köszönhetően az energiapiac liberalizálásáért tett intézkedéseket.
Most márciusban a helyi energiahivatal 3 év után először csökkentette az árait: a gáz 4,2%-kal, az áram 1%-kal lett olcsóbb április 1-től. A hatóság elnöke úgy véli, hogy ez a liberalizáció hatása. A hatóság év végéig a gázár további 7%-os csökkentését prognosztizálja.

Brazília

Januárban csökkent a villany ára a dél-amerikai országban, jelentősen, a lakosságnak 20 százalékkal, az iparban akár 28%-kal is. Ebből 7 százalékot tesz ki a csökkenő forgalmi és társasági adó, további 13-20 százalékot pedig az, hogy bizonyos termelőegységek egyszerűen már megtérültek, és nincs további elszámolnivaló amortizáció a beruházásra, illetve a disztribúcióra. (Egyes vízerőművek 70 évesek!) A brazil kormány elismerte továbbá az energiaszektor azon törekvéseit is, hogy edukálja és támogassa a lakosságot az energia hatékony felhasználására és a rászorulók segítésére, és csökkentette az erre létrehozott szociális alapba fizetendő hozzájárulásuk mértékét is.

Van tehát jó pár ország, ahol csökkentettek, és mindenhol az figyelhető meg, hogy valamilyen korrekt diszkussziót követően, piaci, vagy állami, vagy közös kalapból. És a jövőre gondolnak a legtöbben, nem egy év távlatában, hanem legalább 10 évre előre.