Egyre valószínűbb, hogy el fogunk költeni különösebb aggodalmaskodás vagy töprengés nélkül másfél olimpiányi pénzt egy olyan fejlesztésre, amit finoman szólva sem övez az energetikai szakma egyhangú jóváhagyása. Ha őket nem is, de a közvéleményt könnyen lehet lekenyerezni majd az alábbi öt érvvel. Ha majd ezeket hallja, gyulladjon fel önben is a gyanakvás vörösen izzó ívlámpája.

1. "Az atomenergia biztonságos"

Statisztikai alapon bármit könnyű megvédeni. Bizonyára sokkal többen halnak meg függönykarnis-szerelés következtében, de azért az atom biztonságosságát ezzel együtt is elég pofátlan érv hangoztatni. Ahol emberek dolgoznak, emberi számítással készülnek fel emberileg megbecsült események következményeire, ott bizony elkerülhetetlenül lehetnek hibák. Országunk kicsi, egy atombaleset gyakorlatilag a középkorba taszítana minket. Aki el akarja bagatellizálni az atom kockázatait, annak elég felidézni a devecseri vörösiszap-katasztrófát: hónapokig volt téma, 9 áldozattal, és 3 falu kitelepítésével. Az ügyben érintett döntéshozók (direkt nem használnám a „felelősök” szót) védelme jelenleg is éppen arról próbálja győzködni a bíróságot, hogy ilyen valójában meg sem történhetett volna, ezért tekintsük úgy, hogy meg sem történt. Egy bármilyen nukleáris baleset nem csak a helyi lakosságot, hanem az összes magyar állampolgárt, de jó eséllyel a környező országokat is elég érzékenyen érintené, mind fizikailag, mind emberileg, mind pedig gazdaságilag.

2. "A beruházás a legolcsóbb áramforrást biztosítja"

Érdekes, hogy egy napkollektoros, vagy egy geotermikus beruházás kapcsán a laikusok is tudják, hogy nem elég azt nézni, hogy mennyivel lesz kisebb a villanyszámla utána, hanem hogy mikorra térül meg, és az elköltött pénz kamatterhe, illetve a megnövekedett fenntartási költségek hogyan viszonyulnak a kisebb rezsicsekkekhez. Atomerőmű esetén nem így illik számolni, hanem úgy, mintha a sokezer milliárd forintot valami jóságos nagynéni adná nekünk, és a blokkok működésbe lépésétől kezdve meg 12 forintos zsinórárammal nálunk lesz a legolcsóbb az áram.

3. "A saját atomerőmű csökkenti az ország energiafüggőségét"

Főleg, ha orosz technológiával épül, oroszok által, oroszoknak fizetett pénzzel, és a hibabejelentő hotline végén oroszul jelentkezik az ügyfélszolgálat. Ha az orosz importgázt kiváltjuk orosz knowhow-ra, akkor pont ugyanott vagyunk. Vajon lesz-e olyan ember a magyar műszaki ellenőrök között, aki majd számon meri kérni, ha a nagy orosz medve kicsit lazáskodik a minőségmenedzsmentben? Illetve észre fogják-e venni, ha bekerül egy olyan vezeték terven kívül, ami közvetlenül a Kremlben egy nagy piros nyomógombban végződik? Vicceskedésnek hangzik, persze, de valójában ilyen kicsinyes zsarolásokra bőven van példa a világtörténelemben.

4. "A paksi beruházás munkahelyeket teremt"

Nyilván bőséges mennyiségű építőipari szakember, meg energetikus, üzemmérnök, közgazdász és politikus foglalkoztatására lesz szükség a bővítés kapcsán, de azért jó lenne látni egy számítást, hogy ennyi pénzből ki mennyi ember foglalkoztatására lenne képes? Illetve az is egy kérdés, hogy mekkora lesz a külföldiek aránya a kivitelezésben?

5. "Paks az ország büszkesége lesz"

Ha valamit nehéz megindokolni, akkor legegyszerűbb a nemzeti öntudatra hivatkozni. Ha egy 500 fős falut halálosan túlterhelő élményfürdővel lepi meg a „közérdek”, akkor rögtön előkerül a nemzeti öntudat, meg az innováció, a magyar virtus, és a tradíció, úgyismint „vizes nemzet”. Nyilván Paks esetében is lesz majd telleredézés, meg a fentebb nevezett függetlenségi izé, hoznak majd példát olyan mérnökre, aki a jól fizető svájci részecskegyorsítós állását adja fel azért, hogy hazatérhessen Paksra, stb.

A cizelláltabb aggályokkal egyelőre nem foglalkozom, minek is, felszínes propaganda lengi csak majd be a bővítést. Pedig kérdés, hogy a jelenlegi termelőkapacitások mennyivel múlják felül az igényeket, és miként fog alakulni a gazdasági növekedés, és az mennyiben indokol bármilyen további kapacitást, különösen ilyen árak mellett. Illetve miként alakult például az ország áramimportja, és ha ennyire olcsó az import, akkor miért reméljük, hogy Paks bővítése majd exportbevételt is hoz, stb. Hol van az a civil kontroll, ami megakadályozza, hogy túlszámlázás legyen, könnyelműködés legyen, ki garantálja a műszaki színvonalat, az átgondoltságot, vagy egyáltalán a transzparenciát?

Beszélhetünk-e bármilyen transzparenciáról Paks esetében, amelyiknek a honlapján a 2008-as adatokon kívül semmi frissebb gazdálkodási adat nem lelhető fel, csupán jól belemosva az anyavállalat MVM konszolidált számaiba? Beszélve itt persze arról az MVM-ről, amelyiknek augusztus végén még mindig nincs 2012-es éves beszámolója a honlapján?