Míg itthon a lakosság energiatudatossága kábé addig terjed, hogy nagy melegben megrohanjuk ventillátorért a barkácsáruházakat, addig az angoloknál simán megél egy webshop, ami zöld-energiás modulokat árul lakossági felhasználásra. Mi kellene nekünk ahhoz, hogy rácuppanjanak az emberek az energiahatékonyság témájára?

Egészen pofás, szinte már LEGO-hoz hasonlíthatóan egyszerű – és ahhoz fogható vonzerejű – házi energiahatékonysági egységeket vásárolhatnak a brit fogyasztók a GreenKit nevű cég honlapjáról. Azt persze gyorsan tegyük hozzá, hogy a cég népszerűsége akkor futott fel igazán, mikor egy komolyabb júliusi áramkimaradás rádöbbentette az embereket a brit villamos hálózat problémáira, és az azt követő kormányzati nyilatkozatok további áramkimaradásokat valószínűsítettek, elismerve, hogy lemaradásban vannak az igények alakulásához képest. Igaz, ezek a berendezések nem olcsóak, de megtérülnek, hitellel és támogatással kombinálva már egy normális középosztálybeli család is megengedheti magának.

A legnépszerűbb termékük az a tárolóberendezés lett, amivel a házi napelemekkel termelt árammennyiség rakható félre éjszakai üzemelésű készülékek számára, vagy kimaradások áthidalására. Pár nap alatt 200%-kal ugrott az érdeklődés. Ráadásul egy olyan országban, ami nem a verőfényes napsütésről híres. Akkor mégis megéri helyben termelni áramot? Vajon milyen eredményt lehetne elérni a honlapról összeválogatott eszközökkel egy olyan területen, mint mondjuk egy hortobágyi tanya, ahol van nap, van szél, van biomassza, stb. Ehelyett a szétszórtan elhelyezkedő tanyavilágokat bekötjük drága pénzért az országos hálózatba többkilométeres földkábelekkel. Nagy ötlet.

Persze egy energiahatékonysági átállás egyfelől pénzbe kerül, másfelől a szokásokon is változtatni kell. Aki energiatudatos, az mindenre oda kell figyeljen. Mi mikor üzemel, reggel és/vagy este fürdünk inkább, milyen szemetet hova dobunk, éjszakára bedugva felejtjük-e a DeLoreant, satöbbi satöbbi. Átlagos (magyar) fogyasztónak ez nyűg. Ismerek olyan vidéki települést, ahol „érdeklődés hiányában” megszűnt a szelektív hulladékgyűjtés, máshol pedig úgy próbálnak alkalmazkodni a fogyasztói hozzáálláshoz (illetve fogyasztói ignoranciához), hogy elég egyfajta zsákba rakni mindent, ami hasznosítható, mert 3-4 féle gyűjtő már bonyolult lenne. Élvezet volt látni viszont a hétvégén a TV2 Naplójában az illegális szemetelők ellen felállított akciócsoport tettenéréseiről szóló beszámolót, öröm volt a májnak. Persze kicsi a valószínűsége, hogy az én tippem hatására verbuválták a csapatot, de pont ilyet akartam, és jó volt látni megvalósulni.

Sokszor amúgy alkalmazkodni egészen élvezetes. Ezt a célt szolgálják például a kis pontgyűjtő játékok a hibrid vagy elektromos üzemű autók fedélzeti számítógépén. Ha ügyesen vezet az ember, akkor gyűlnek a levélkék  a műszerfalon, vagy zöldül a kilométeróra hátlapja, felpittyennek a bónuszok, stb. Nem mindegy ugyanis, hogy miként vezetünk egy elektromos autót: motorféket használni például kifejezetten nem éri meg, holott robbanómotoros járműveknél az a legtutibb spórolás, ha fékezés, vagy üresben gurulás helyett sebességben hagyva gurulunk és lassulunk. Villanyautónál ilyenkor elvész az energia, ehelyett fékezni érdemes, akkor vissza tudja nyerni az energiát.

Miért is ne lehetne ilyen mókákkal népszerűsíteni a lakossági energiatakarékosságot? Kis kuponokat kapnánk a villanyórától, vagy csokit hozna a leolvasó, esetleg ha egy előzetes féléves vállalást tudunk teljesíteni, akkor kapunk egy villanyos tesztautót egy hétre… Az energiatakarékosságot szexi témává kell tenni, szórni kell a népnek az üveggolyót meg a smartpontot, és akkor talán elindítható valami.

Viszont november 1-től újra csökken a rezsi, bizonyára lesz hozzá sikerkommunikáció, aláírásgyűjtés, direktlevél a miniszterelnöktől, stb. Van itt kreativitás, senki sem vitatja.