Nem biztos, hogy nem veri majd ki Németh Szilárdnál a biztosítékot az ELMÜ új ügyféltoborzó akciója, amiben ügyesen kitereli a lakosságot a versenypiacra, az egyetemes szolgáltatói védőháló alól. Ha minden „jól megy”, 2014-ben ezek a fogyasztók akkor is megkapják a szerződés szerinti számlát, ha naponta aláírják a rezsicsökkentési kérdőívet.

Múlt héten kezdte el kiküldözgetni az ELMÜ-ÉMÁSZ azokat a tájékoztató leveleket, amelyekben új „online tarifa” akciójukat hirdetik. A kampány ígérete szerint a kormány által elrendelt 10%-os rezsicsökkentést az ELMÜ további 8%-kal megtoldja, amennyiben az ügyfél vállalja, hogy számláit online kapja, online is fizeti, és úgy általában mostantól tartózkodik a papíralapú ügyintézéstől.

Elsőre, másodikra és harmadikra is szimpatikusnak tűnik az ajánlat, bár az felmerül az emberben, hogy vajon tényleg 8%-os megtakarítás érhető el csak azzal, hogy mostantól nem kérek havi számlát papíron? Az akció leírása azonban megnyugtatja az embert: 2013 végéig garantált a 10%-os rezsicsökkentésen felüli további 8%-os diszkont.

Csupán a levél legvégén derül ki, hogy ehhez az is kell, hogy az ember 2014. december 31-ig szerződjön az ELMÜ-vel, egy mondat utal arra, hogy bizony versenypiaci szerződés keretében!

Noha a lakosság az Energiainfo.hu felmérése szerint híve a versenynek, én tartok attól, hogy 10 emberből 9-nek fogalma sincs a kettő közötti igencsak jelentős különbségről. Nem biztos, hogy tudják, hogy az „egyetemes szolgáltatás” intézménye és a „versenypiac” között ég és föld a különbség, nem csupán szabályozásban, hanem az utóbbi időben árak tekintetében is. A kormányzati rezsicsökkentés ugyanis csupán a lakosság terheit kívánta csökkenteni, és ezt az energiahivatal által szabályozott egyetemes szolgáltatói tarifák keretében képes csak megtenni. Ezzel párhuzamosan azonban a versenypiaci árak emelkedtek, nem is kicsit. Ha a magyar családok a bőrükön fogják megérezni, hogy lakossági helyett szerződéses alapú tarifákon kell venniük a villanyt, és minden kormányzati propagandalépés ellenére ők 2014-ben nem élvezhetik az állami jótéteményeket, akkor biztosan feldúltak lesznek.

Egyfelől normális országban az ELMÜ-nek nem kell leírnia a kockázatokat és a mellékhatásokat, mert számíthat arra, hogy a fogyasztó legalább alapfogalmak szintjén tájékozott. Másfelől az ember szociális érzékenysége azt mondatja, hogy a magyar piacon ezt sokkal óvatosabban illik kezelni, különösképpen miután évek óta megy a huzavona, hogy a devizahitelek felvételekor tudták-e az emberek, hogy a hitelt vissza is kell fizetni, változó árfolyamon. Lehet egy félévre kedvezőbb tarifánk 2013-ban, de ennek lehet ára egy húzósabb tétel a későbbiekben. 2014-re az ELMÜ vállalja ugyan a 2013 májusi állapotokat (a 8%-os kedvezmény nélkül), de később már versenypiaci feltételek lépnek életbe. Persze az is előfordulhat, hogy az MVM végre átengedi az áramszolgáltatók felé a világpiacon lefele csordogáló villanyárakból és az olcsó importból keletkező extraprofitot, és akkor még a versenypiacon sem kizárt, hogy megáll az áremelkedés itthon. Ez azért eléggé hasonlatos kockázat a devizában való eladósodáshoz.

Most majd kiderül élesben, hogy mennyire is szeretne versenypiacot a magyar lakossági fogyasztó. Amint a pénzügyekben a múltbéli teljesítmények nem jelentenek garanciát a jövőbeni teljesítményekre, ugyanúgy nem tudhatjuk, hogy a versenypiaci árak hogy alakulnak a jövőben. Mindenesetre sokat elmond erről a piacról, hogy a Magyar Telekom a rezsicsökkentési bejelentés után egyből feladta a versenypiaci toborzást a lakosság körében, hiszen onnantól józan számításuk szerint nem érte meg. Más a helyzet egy egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel bíró áramszolgáltató esetében, amelyiknek – talán éppen egy újabb rezsicsökkentési hullámtól tartva – megéri úgy védekezni, hogy kitereli az állami védőháló alól a fogyasztóit a versenypiacra, hogy ne kelljen további veszteségeket elszenvednie rajtuk. Nem köteles veszteségeket felhalmozni egy szegmensben éveken át, még ha ez lakossági fogyasztóként fel is háborítana minket. Azt se felejtsük el, hogy versenypiacon nem köteles 60 napon túl is eltűrni és finanszírozni a kintlevőségeket. Ha ott nem folyik be 15 nap alatt a havi számla ellenértéke, akkor jön a büntetőkamat, mint minden normális szerződés esetén. És nincs variálás a sárga csekkekkel: csoportos beszedéssel, vagy kártyával, vagy átutalással kell fizetni.

Nehéz bárkinek igazat adni, egy biztos: fogyasztóként az embernek továbbra is résen kell lennie.