Akármennyire hihetetlen, van lehetőség rezsicsökkentésre úgy is, hogy közben nem haragítjuk magunkra a világ fejlettebb felét, nem pusztítjuk el a befektetői bizalmat, nem sújtjuk plusz terhekkel az egyébként is nehezen megélő kkkv-szektort, és közben még a lelkiismeretünk is tiszta maradhat. Az Energia Gorilla ezt adja Húsvétra: kiszámoltam, hogy normális, piackonform lépésekből is megcsinálható a rezsicsökkentés. Nem volt könnyű, kellett hozzá egy nagy kockás papír, legalább fél nap megfeszített gondolkodás, meg néhány iparági háttéranyag. Persze ez rögtön három olyan tényező, amitől irtóznak a politikusok…

A bíróság keddi döntése óta közismert tény, hogy a rezsicsökkentési akciótervben semmilyen szakmai szál nem volt, csupán politikai megrendelésre született, és annak megfelelően kezelte még az Energia Hivatal is: hasára csapott, és visszafele kalkulálva kihozta, hogy ha 10%-ot akar csökkenteni, akkor abból kinek, hol, mennyit kell viselnie. Természetesen szigorúan csak az energiaszolgáltató mumusok kárára, a terv elkészítése során állami érdekeltségnek nem esett bántódása.

Pedig tudjuk, hogy ettől nem elsősorban a német és francia részvényeseknek lesz rossz: a vállalati áramár ugyanis nőtt, az pedig beszivárog a legtöbb hazai előállítású termék árába, például a feldolgozott élelmiszerbe. Ezek a termékek tovább veszítenek versenyképességükből, jön majd az uniós sajt meg az uniós pékáru, csökken a GDP és/vagy emelkedik az infláció.

Azt nyilván senki sem vitatja, hogy a rezsi magas, nosza csökkentsük! Alapvetésnek induljunk ki abból, hogy legyünk konstruktívak, és csak olyanhoz nyúljunk, amihez az államnak valóban illendő hozzányúlnia, és az iparág egyik szereplőjének se kelljen bezárnia a boltot, függetlenül attól, hogy állami vagy privát cég. Ehhez az Energia Hivatal nyilvános kimutatásait használtam, vettem a négy magyarországi egyetemes (értsd: lakossági) szolgáltató árainak átlagát, az éves 2400 kWh fogyasztási szegmensre kiszámolva. Aki utálja a számokat, annak előre lelövöm a poént: legalább 14, de akár 24% további tartalék is van a lakossági bruttó árakban, és nem csak abból, hogy az áfát piszkáljuk. Amikor az áfához még hozzá sem nyúltam, már akkor volt 7,6%!

Nézzük részletesen miből van a villany, és hol mi lehet a reális tarifa?

• Egyetemes szolgáltatási ár. Egy része termékár, ez az MVM nagykereskedelmi ára. A villany az igények szerint többféle árfekvésű tételből rakható össze. A napon belüli igények ingadozását kiegyenlítik egy nagy adag stabil, 0-24-ben szolgáltatott, úgy nevezett zsinóráramból, amit nagy erőművek szolgáltatnak, közülük is kiemelhető Paks, az MVM saját tulajdona. Továbbá sok más erőmű „gyárt” villanyt, folyamatos és időszakos üzemelésben, kielégítve így a csúcsidőszak és a nyugisabb időszak közti ingadozást. A zsinóráram olcsó termék, a csúcsidőszaki pedig drága. Azonban mindkét vonalon van tartalék az árakban: ha az MVM a 17,6 Ft/kWh helyett megelégedne 15 forinttal, az még mindig méltányos lenne: a szabadpiaci árak még mindig ez alatt vannak, ráadásul az MVM olyan bőséges termelői kapacitásból válogathatja össze vásárlását, hogy ezt a különbséget egyszerűen egy jobb gazdálkodással is ki tudná hozni. Hogy mást ne mondjunk, Paks önmaga is mértéktartóbban árazhatná azt a 12 forintos zsinóráramot, ami szakértők szerint legfeljebb 7 forintért készül. Emellett, ha akar, még mindig tud nyerészkedni a különböző erőműveken, akik egyébként ugyanúgy lehetnek németek, franciák, magyarok, spanyolok. Egy szó mint száz: legalább 2,5 forint tartalék van a termékárban. Ugyanakkor egy élhető 2 forintos szolgáltatói árrést raktam a kalkulációba. (Ez sokak szerint még mindig nem elég, 2,3-2,5 szokott lenni az áramszolgáltatók érvelése, de azért túl kényelmesnek sem akartam hagyni a kalkulációt, éppen elég, ha ők sem dögölnek éhen) A 2013-ra meghatározott zöld energiás és kiegyenlítő tarifákat meghagytam, ezek egyébként kevesebb mint egy forintot tesznek ki.
• Rendszerhasználati díjak. Van egy rész, a disztribúció, azaz annak költsége, hogy az erőműtől a kábeleken át elmegy a delej a konnektorig. Mivel nem az volt a cél, hogy feltétlenül csak leszorítsuk az árat, hanem életszerű és műszakilag is hosszú távon fenntartható legyen a modell, ezért itt összességében emelést sikerült összehoznom. A MAVIR-nak igenis járjon újra több pénz, kilowattóránként 2Ft, és amire eddig büszkék lehettünk, hogy az EU-s áram-kimaradási arányoknál jóval kedvezőbb a hazai helyzet, azt őrizze meg a szektor szolgáltatói oldalon is. Az elosztói és átviteli díjak enyhe emelését viszont kompenzálni tudja az, hogy alacsonyabb rezsi és jobb hálózat esetén a hálózati veszteség mértéke (mind a fizikai, mind a lopászati típusú) csökkenhet. Így összességében 14,5 forint maradhat a disztribúció díja.
• Pénzeszközök. Itt egészen drasztikus megoldást választottam: a szénfillér, a szerkezetátalakítási támogatás és a nyugdíjas villamosipari dolgozók támogatása ment a levesbe, a távhős támogatással együtt. Szociális ügyeket ne a villanyárban oldjunk meg, pláne nem ellenőrizhetetlenül.
• Forgalmi adó. A fentiek módosításával már összejön egy majdnem 8 százalékos további árcsökkenés, mindez úgy, hogy fenntartható marad a szektor, és sehol sem jelentkezik a „bűvös” extraprofit, csak normális megtérülés. Marad hátra az ÁFA. A 27 százalékos kulcs eszetlenség, ez évi 130 milliárd forint sarc az állam részéről, 13 terawatt órával számolva. Tévedés azt hinni, hogy ha ebből lead az állam, akkor az egyenesen arányos veszteséget okoz. Eleve, ha megfizethetőbb a villany ára, akkor magasabb a fizetési hajlandóság. A megtakarított pénzen meg nyilván sok egyéb olyan dolgot fizetnek ki az emberek, amin ugyanúgy van ÁFA-bevétele az államnak. A Gorilla „A” modellben 18%-os ÁFA-kulccsal számoltam, a „B”-ben pedig 5%-kal. Ez a két forgalomban levő kulcs jöhet csak szóba.

A modell nyilván nem bőkezű az iparág szereplőivel, de biztosítja a túlélést, és a kecskének is marad kis pénze, amin vehet káposztát, hogy megmelegítse a villanyrezsón. Összességében tehát 14-24 százalékkal csökkenhetne tovább a villany ára.

A tarifákon túlmenően viszont lehetne még ezer más tételben is megállapodni konstruktívan a szolgáltatókkal, lehet, hogy akkor jobb hírünket vinnék a világban.

• A csökkentés például ne általános legyen, hanem az átlag felénél (1320kWh/év) kevesebbet használó kisfogyasztókra legyenek ennél is jobb tarifák, kiegyenlítve az átlag fölöttiek tarifájával.
• Legyen lehetőség egy fapados szolgáltatás választására, mondjuk 20-30 százalékos diszkontért. Aki ezt választja, az vállalja azt, hogy csak telefonos ügyfélszolgálaton, vagy e-mailen kap ellátást, és csak hiba esetén jönnek hozzá személyesen.
• További kedvezményért, mondjuk 60%-os diszkontért legyen olyan tarifa, ami nyári időszakban 11 és 14 óra között nem ad áramot (amikor egyébként a legnagyobb a fogyasztási igény az országban). Egy rendes vidéki tanyán nem okozna gondot ehhez hozzászokni: a napnak ebben a szakában nincs életbevágó fogyasztói indok, miközben a városokban a csúcsidős vételezést ilyenkor a légkondik képezik. Persze itt csakis lakossági vételezés részesüljön kedvezményben, például garázsok ne. További előnye lenne, hogy megszűnne az ebéd utáni sziesztás flexelés országszerte!
• Vállalják a szolgáltatók a leépítési moratóriumot, azaz hogy 3 vagy akár 5 évig nem bocsátanak el embert.
• Tárgyaljanak a szolgáltatókkal arról, hogy következő 3 vagy 5 évben milyen arányt tartanak itt az osztalékból, profitból, vagy más tétellel arányos kötelező beruházást vállaljanak.
• Legyen cél a 9%-os hálózati veszteséget a nemzetközi 7%-ra szorítani, de ehhez kapjanak a szolgáltatók hatósági támogatást a visszaélések szankcionálására.

Ezer más módon lehetne még röghöz kötni és jobb minőségű, társadalmilag még előnyösebb feltételek közé szorítani az áramszolgáltatást. Csak gondolkozni kéne őszintén, közösen, és nem eszetlenül kampányolni.

14%-os csökkentés kiátkozás nélkül. Na, ezt ki írja alá?