EnergiaGorilla

Melyik az a termék, amiből egyre több van, néha feleslegesen sok is, mégis nagyon tartja az árát? Nem fogják elhinni: a villamos áram.

Mindenki pikkel ránk, mégis mindenki rólunk les. Mindenki rólunk les, mégis mi csináljuk legrosszabbul. Felületes szemlélő azt láthatja, hogy az itthon sokat kritizált unortodox megoldások idővel külföldön is polgárjogot nyernek, amit aztán itthon lehet ünnepelni. Pedig nem mindegy, hogy ’osztogatnak’, vagy ’fosztogatnak’.

Képzeljünk el egy olyan szituációt, mikor vendégségben összevitatkozunk a vendéglátókkal, és mikor kijelentjük, hogy akkor inkább távozunk, akkor ők így marasztalnak: „Jaj, ugyan már, hova szaladtok, még pofán sem vágtunk titeket?! Nesze, nesze… jaj, ne siessetek, maradjatok még, micsoda dolog! Nesze, nesze!” És közben mondjuk folyton vernek egy baseball ütővel. Önök maradnának?

Nem biztos, hogy nem veri majd ki Németh Szilárdnál a biztosítékot az ELMÜ új ügyféltoborzó akciója, amiben ügyesen kitereli a lakosságot a versenypiacra, az egyetemes szolgáltatói védőháló alól. Ha minden „jól megy”, 2014-ben ezek a fogyasztók akkor is megkapják a szerződés szerinti számlát, ha naponta aláírják a rezsicsökkentési kérdőívet.

Olvasom Druckerék legújabb kutatását, de egyszerűen nem értem. Egyik mondat cáfolja a másikat, a közhangulattal szinte köszönő viszonyban sincsenek a Bell Research-csel végzett felmérésük megállapításai. Hangsúlyozom: nem feltétlen az ő hibájuk.

Nem tudom ki hogy van vele, de engem mindig érzékenyen érintett, ha azt tapasztaltam, hogy valakinek a mondókája mögött nem meggyőződés és alapvető igazságok vannak, hanem abszolút széljárástól függő, hogy miről mit gondol. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy az álláspontot meghatározza az üléspont. Mostanában az zavar leginkább, hogy bizonyos fogalmak mennyire más színben vannak feltüntetve, ha a trafik koncesszió a téma, ahhoz képest ahogy a rezsicsökkentés idején illett gondolkodni róluk.

Azt már jó ideje tudjuk, hogy a magyar sajtótermékek okvetlenül húznak valamilyen mértékben balra vagy jobbra, de a rezsicsökkentés értelmezésében most kézzelfoghatóan kimutatható némi elfogultság pro avagy kontra. Lássuk, hogyan lesz 3400 átlagos érdeklődésből 3400 meggyötört fogyasztó.

A múlt hét méltatlanul elmúló híre volt az az aláírási ceremónia amelyen a kormány és a Dalkia Energia képviselői aláírásukkal szentesítették – igaz, már februárban bejelentett – stratégiai szövetségüket. Ezek szerint mégsem kap pestist rendes magyar ember ha egy energiacég emberével egy szobában tartózkodik, netán kezet is fog vele, és a szemébe néz? Vajon ezt vehetjük az enyhülés jelének? Mégsem dob atomot 2013-ban a kormányfő minden külföldi közüzemi cég főhadiszállására?

Több mint egy hete hirdeti a kormány a lapokban, hogy csak Magyarországon csökken a rezsi. Választói lekötelezve érezhetik magukat, hogy olyan országban élhetnek, mely a világon egyedülálló módon hajlandó foglalkozni az átlagember napi gondjaival!
Persze mint oly sok más esetben, ezúttal is cáfolható az állítás.

Akármennyire hihetetlen, van lehetőség rezsicsökkentésre úgy is, hogy közben nem haragítjuk magunkra a világ fejlettebb felét, nem pusztítjuk el a befektetői bizalmat, nem sújtjuk plusz terhekkel az egyébként is nehezen megélő kkkv-szektort, és közben még a lelkiismeretünk is tiszta maradhat. Az Energia Gorilla ezt adja Húsvétra: kiszámoltam, hogy normális, piackonform lépésekből is megcsinálható a rezsicsökkentés. Nem volt könnyű, kellett hozzá egy nagy kockás papír, legalább fél nap megfeszített gondolkodás, meg néhány iparági háttéranyag. Persze ez rögtön három olyan tényező, amitől irtóznak a politikusok…