Nem pihen a flex, megy neki újra a kormány az energiaszolgáltatóknak, újabb 10 százalékkal csökken a rezsi. Hol van még tartalék a rendszerben? És meddig játszható ez?

Rövid ideig kellemes önámításba ringatta magát a hazai energia szakma, egy-két cikk is született arról, hogy az újabb bejelentett villany- és gázárcsökkentésből már az MVM is kiveheti a részét. A gáz esetében talán igen, hiszen kezdődhet a betárolt készletek kipergetése, más kérdés, hogy megy-e helyére valami, aktuális piaci áron, vagy pedig hagyjuk, hogy a vákuum martaléka legyen. Mindkét eset pénzbe van, csak nem közvetlenül a lakosságnak kell rá áldoznia, akkor tehát mehet. A villanynál persze óriási lehetőség van a hatósági ár újragondolásában, az MVM-es 17,6 Ft/kWh, vagy az ÁFA bőven alkalmas lenne a faragáshoz, mint azt már tavasszal végigszámoltam. Csak ez olyan önmérsékletet igényelne, aminek nem sok jele mutatkozik a kormányoldalon. A trafik-projekt után ilyen baráti lépést csak a legnaivabbak feltételezhetnek.

A cáfolat kiolvasható a sorok között Németh Szilárd rezsicsökkentő kereszteslovag legutóbbi nyilatkozatából: „A szolgáltatások tulajdonosai gond nélkül le tudják nyelni az újabb rezsicsökkentést. (…) A magyar családok érdekeit kell figyelembe vennünk, akik tisztességes, biztonságos és megfizethető szolgáltatást szeretnének (…) Mivel közszolgáltatásokról van szó, a szektort nonprofit jellegűvé kell alakítani!” Tehát az alig 1-2 forintos árréseket simán hatályon kívül helyezik, hiába volt ez elismerve a Hivatal által.

Jean, pakolunk! – kiálthatna fel ezután bármely multinacionális cég vezére, mert egy olyan országból, ahol ennyire markánsan képviseli egy kormányzati különmeghízott az állami önkényt, csak megpattanni érdemes. Persze mivel semmi ára nincs az infrastruktúrának ráadásul egy Magyarországi erőmű, vagy hálózat kb. annyira piacképes mint egy ártérre épült panelház szuterénja, ezért jobb híján marad mindenki, legfeljebb a retorikáján módosít, vagy éppen pont azt adja el, ami legalább kicsit jövedelmező. Erre persze bármikor lehet mondani, hogy „na tessék, nem mennek ezek sehova, jó itt nekik, csak üres fenyegetőzés volt”, azért ez nem jelenti azt, hogy ne lenne valamilyen hatása annak, hogy naponta köpi le ennek a szektornak a képviselőit egy politikus. Ugyanis ha konkrét elvándorlásban nem is ölt testet a vonzerő és a bizalom csökkenése, azért az idetelepülések, és a helybeni aktivitás alacsony volta árulkodó lehet. Ezért van az, hogy 200kW-os napelemeknek, és 1MW-os akksiknak már úgy kell örülni, mintha gigaberuházások lennének, mert egyébként a statisztika azt mutatja, hogy negyedével csökken a beruházás az energiaszektorban.

Lehet azzal kérkedni, hogy nem vándorolnak el, de az is biztos, hogy nem is hívnak ide másokat, és saját maguk is inkább kibekkelésre játszanak. Ráadásul ez pont egy olyan szektor, ami egyre több helyen húzóágazat, és országmérettől függetlenül vannak benne lehetőségek: a kutatásban, a fejlesztésben, a termelésben, a felújításban, az átalakításban. Miközben a világon az energia hatékony termelése, és az azzal való gazdálkodás a legkomolyabb kérdések egyike, és ületileg is ez tartogatja a legtöbb lehetőséget, addig mi azon tökölünk, hogy miként spóroljunk meg havi 1000 forintot, álszent, rövidlátó, soviniszta üzenetek kíséretében. Ez konkrétan nemzetvesztő politika. Aki ma Magyarországon energiaiparral akar foglalkozni, annak semmilyen normális kilátás nem jut, az iskola után egyből irány a külföld.

Persze, mondhatnánk, hogy ez csak az energiaszektor, de mondjon már valaki még egy olyan ágazatot, amiben itt nemzeti szinten perspektíva, vagy legalábbis tudatos gazdaságfejlesztés van! Egészségipar? Turizmus? Élelmiszeripar? Járműipar? Félő, hogy ezekben is inkább hátráltató tényező az állam, semmint katalizátora a folyamatoknak.

Ezzel a 10 százalékkal a kormány már átlépi a Rubikont. Nem elfogadható, de saját értelmezésében akár logikusnak is lehet nevezni azt, ha csökkenteni akar a díjakon, ahogy eddig tette. Azzal azonban, hogy saját maga által is elismerten veszteségességbe ránt egy ágazatot (még ha nonprofit is egy privát-vállalat az valójában veszteséges), olyan körülményekre hivatkozva, amelyek elhárításában saját oldalról semmilyen áldozatra nem hajlandó, az már több mint pofátlan.